Oldalak

2011. április 30., szombat

Vajon mire utal...

... ha a Kortárs horvát szobrászat-ot a plakáton kortárs horvát cukrászatnak olvastam? :o)
(bár aki ismeri a Horváth cukrászdát, az talán nem néz ANNYIRA sütimániásnak)

Azért varrok is, úgyhogy...

Folt. köv.

2011. április 25., hétfő

Új kincsesbarlang


Múlt csütörtökön újabb, jó kis turkálót találtam, tele jobbnál-jobb ruhákkal. A Kálvin tértől a Vámház körúton kifelé sétálva, a csarnokkal ellentétes oldalon van a bolt. Ha már arra jártam, gondoltam benézek, és nem bántam meg, ott is ragadtam egy időre. :o)
Néhány unalmas hellyel ellentétben, ahova mostanában betévedtem, itt szebbnél-szebb, színesebbnél színesebb holmik között járkáltam. Sok esélyes közül választottam két blúzt magamnak,




meg egyet az anyaga miatt (ez megy a színes kupachoz, a "varrj magadnak végre blúzokat" halomba):


Találtam két vidám kis trikót Vivinek nyárra, és egy cseresznyéset, amiből babaruhát készülök varrni.




Ha Vivinek mégsem tetszenének (bár kedvence a világoskék, és szereti a tarkákat is), majd csak varródik ezekből is valami, nézzétek, milyen izgalmas a kék mintája:


Ezek mellett a hozzámszegődöttek mellett egy csomó mindenről sikerült nagy nehezen lebeszélni magam, pedig eléggé meglódult a fantáziám, hogy mi mindenből tudnék ezt, vagy azt varrni. De először a már elvállalt varrnivalók, talán azokkal, talán az azokat követő visszatérésemmel a fenti klassz kis lelőlhelyre...

Folt. köv.

2011. április 24., vasárnap

Sárga ruhácskák nyárra

Elkészült végre mindkét sárga kislány ruha, a régi ruháinkból. Vivi már meg is kapta az övét, majd, ha elég jó idő lesz hozzá, le is fényképezem benne, a kisebbik pedig jövő héten útnak indul, meglepetés ajándék lesz, majd onnan is próbálok képet kérni róla, használat közben. :o)



A kisebbik felső részét gumicérnával szmokkoltam, vagyis széles cikkcakkal tízszer , mindig egy talpszélességgel eltolva, körbevarrtam, úgy, hogy közben a megfelelő méretre vágott, összekötött végű dupla gumicérnát a cikkcakk alá igazítottam.


Mivel párom dolgozik, megyek is vissza a varrógéphez, tehát...

folt. köv.

2011. április 23., szombat

Apróság


Napirenden kívül készült ez a kutyusos párnácska, afféle alvóbarát, rendelésre. Termovelúrból készült, mindössze 14x14 centiméteres kispárna, előlapjához kutyás dekorvászonból választottunk egy kedves figurát. Nagyon egyszerű, csak azért mutatom meg, mert ilyen aranyos lett. :o)
Valamelyik betervezett projekttel...

Folt. köv.

2011. április 21., csütörtök

Orgona ága...




Annyi helyen láttam már virágozni az elmúlt napokban, hogy nem is volt kérdés, mikor megláttam, hogy veszek egy csokrot itthonra is. Imádom az orgonát. Régen nem szerettem, mert az anyák napi és ballagási iskolai ünnepélyek jutottak eszembe róla, de most már szimplán csak a gyönyörű virágai, és a csodás illata, amivel most épp a varrószobámat tölti be. Bár lehetne illatot csatolni a bejegyzéshez... :o)

Hát nem pompás ez a lila, egy kevés zölddel, és picike sárgával? :o)
De most megyek a dolgomra,

Folt. köv.

2011. április 16., szombat

Inspiráló kirándulás



Képes beszámoló egy "három országban egy nap alatt"-nak is nevezhető kirándulásról, vagyis múlt pénteki utunkról Ausztriába, a Bécs melletti Kittsee-i csokigyárba, némi barátságos árú húsvéti bevásárlás céljából, majd Szlovákiába, Pozsonyba, a ... ráadásnak. :o)

Igaz, hogy korán kellett kelnünk, de a buszon ugyebár úgy is volt idő bepótolni az elmaradt alvást, ha valaki nagy hiányát érezte... Kilencre már ott is voltunk Kittsee-ben, és három óránk volt rá, hogy.... Nos, a legérdekesebb, a gyárlátogatás sajnos elmaradt, valamiért most erre nem volt mód, pedig be volt tervezve. Nagyon sajnálom, szívesen megnéztem volna, hogy készülnek a finomságok, amikből szatyorszám (és ez alatt némelyeknél kettő, vagy több nagy kék Ikeás szatyrot értek, de ezek nem mi voltunk, bár eléggé el nem ítélhető előrelátásra vall) vásároltunk. Még szerencse, hogy nemrég egy antikváriumban megvettem gyerekkorom első, könyvtárból kikölcsönzött könyvét (nem azt a kötetet, de akkor is...), A törpe a savanyút szereti címűt, ami egy csokigyári törpéről szól, és így természetesen kicsit a csokigyárról, gyártásról is. Így azért el tudtam képzelni, mit láthattunk volna... például az ottani csokigyári törpét, akinek természetesen feladata a csokigyár működésének ellenőrzése, a minőség felvigyázása. :o)

Így azonban, a gyár melletti kis bolt kiürítésével való próbálkozás után néhányan körbesétáltunk a... nem is tudom, falu, kisváros? Találtunk egy régi, szinte romos, nem is tudom, váracskát-kastélyt? Hmm, a dátummal ne foglalkozzatok, csak most tűnik fel, hogy rosszul lett beállítva. :o)



Kár, hogy nem újították fel, biztosan szép lenne, lehetne benne egy kis panzió, vagy közösségi ház...

Később aztán, miután mindenki kedvére feltankolt csokiból, ami összességében, állíthatom, tekintélyes mennyiséget tett ki, tovább utaztunk Pozsonyba, ahol aztán mintegy három órányi szabad foglalkozásra lettünk széteresztve.

Párom persze halomba fényképezte a pozsonyi villamosokat (ami még hagyján, mert jól néztek ki, és nem unalmasak), meg a síneket, váltókat... így jár az ember lánya, ha villamosvezető a párja.
Én sem tudtam megtagadni magam, leginkább a kézműves boltokat, és tartalmukat kattogtattam a memóriába.





Ezek a sárkányok drótból vannak:




Meg persze a várat, és kedves házakat is.


Oda a tetőteraszos lakásba szívesen beköltöznék, pláne, mert a vár alatt van.

Ilyen a látkép a várból -- érdekes lenne egy foltos takaró témájának, nem? :o) :

Ez a torony meg :

nagyon emlékeztet a veszprémi Tűztoronyra (utóbbiról kép a netről):


Persze nem maradhatott el a bizonyító erejű kép, hogy Pozsonyban jártam, még ha ilyen jó kis hunyorgósra sikerült is a napsütés miatt. Kéne már egy napszemüveg... évekkel ezelőtt esett szét a legutóbbi.



A kedves kis virágokat a kabátom hajtókáján pedig ajándékba kaptam, éppen Den narcisov, vagyis Nárcisz-nap volt, amint a plakátokról kiderült, az utcákon osztogatták a helyes kis kitűzőket. :o)


Szóval, volt érdekesség bőven, az idő is kellemes volt, kizökkentünk a mindennapokból, így feltöltődve térek vissza kis kreatív sarkomba, hogy új alkotásaimmal...

Folt. köv.


Színesek még...





Ezt a kupacot a régóta tárolt anyagaim közül válogattam ki, hogy végre varrjak belőle magamnak tavaszi-nyári blúzokat . Egy része turkálóból beszerzett ruha, egy része méteráru, és néhányra már ötletem is van. Most már csak időt kell rá találni, tudjátok, a mondásbeli suszter cipője... :o)
De ha mégis sikerül, akkor ezekkel is...

Folt. köv.

Kis színes

Semmi extra, csak egy tornazsák, mert a suliban ugye lesz tornaóra, arra meg kell tornacuccot vinni...

Csak épp nem mindegy miben! Esztike ilyenben fogja.

A monogram betűinek rajt a helye, de hogy fel is dobja valami, kellett némi virágrátét... és igen, némin pont 8 darabot értek, ráadásul koszorú elrendezésben! :o)

Az alap erős dekorvászon, a rátétek bevasalt pólódarabkák, a varrás duplasoros egyenes öltés:


Aztán pikk és pakk egy köralappal zsákká varrtam, ugyanezt tettem bélésként használt vászonnal is, össze pedig a teteje záródást adó, különszabott zsinórházzal fogtam:




Dagi zsinórvégek, és zsinórösszehúzó-izé segít, hogy a kicsi kezek is boldoguljanak a záródással:

Ami új az eddigiekhez képest, hogy ezúttal (és ezentúl) nem a zsinór kapaszkodik a zsák aljához, hogy átalvető-pánt legyen belőle, hanem külön széles pántot varrtam a zsák anyagából, és azt fogtam be alul és felül is a varrásokba, hogy kényelmesebb, és talán tartósabb is legyen.
Anyáknapi ajándékot varrok, azt nem mutathatom, de majd jönnek még kis színesek addig is!

Folt. köv.

2011. április 14., csütörtök

Egy ing kipipálva




Bár a tulajdonoson nem készült fénykép, de befejeztem, és át is adtam Zsuzsi első ingét, a szolid virágmintásat. Mellette ott feszít a napló csipkés tartója is a képen. Már csak pár uncsi részlet (felhajtások, gomblyukazás...) választ el a másik blúz elkészültétől, így talán már azzal...

Folt. köv.

2011. április 11., hétfő

Piros-kék-fehér

Hát ez elkészült! :o) Mivel megint rövidebb a határidő, mintsem egy retúr-pesti út belefért volna, ismét rám maradt a steppelés is. Ami azért nem volt oly szörnyű, mint amire számítottam, mert bár nagyobb a kész méret, mint a zöld takarónál volt, viszont nincs az elő-, és hátlap közt flíz, mert csak ágytakaró lesz, nem takarózós takaró. Így aztán ilyen játszi könnyedséggel tereltem a gép alá: És bizony az összetekert rész csaknem az egész takaró... A következő kép a kedvenc részletem , ami persze már csak a végén lett kedvenc, mert eleinte inkább borzasztó idegesítő részlet volt. Délutános műszak délelőttjei. Egyik nap nagy lendületemet az törte meg, hogy az előhalászott hátlapanyag még nincs beavatva. Másnap ismét nagy elánnal kiszabom, azaz csak kiszabnám, mert az egyik irányban hiányzik néhány centi. Hogy én vettem volna a keskenyebb vásznat, vagy ennyit ugrott volna össze a beavatás alatt, a hét rejtélye marad, mindenesetre az a néhány centi nem volt sehol... Gondoltam, majd holnap lemegyek a rőfösbe, és veszek a 240 szélesből, de akkor az megint két nap, mire be is avatom. Maradt tehát az alternatív megoldás: meg kell toldani a hátlapot, de persze akkor már nem ám a saját színével, hanem valami kis színessel az előlap árnyalataiban. Akkor előszedtem a kék anyagot, hogy abból hamar toldok egy csíkot hozzá, de az meg persze nem volt elég hosszú. Szóval kellett még egy kis piros is:


A steppelés, mint említettem, fáklyásmenetnek bizonyult, főleg hogy első nap letűztem az összes blokk mellett hosszában (13 vonal, igazi rabszolgamunka, földön térdelve gombostűzésekkel), így másnap a keresztben levő vonalaknál már gombostűzni se kellett, csak végiggaloppozni a géppel. Aztán már csak jó képeket kellett volna csinálni, próbáltam így is úgy is, ki ki válassza ki a kedvencét!




Én meg addig nekifekszek az anyáknapi ajándéknak...

Folt. köv.

2011. április 10., vasárnap

A napló hordozója

Végre elkészült Zsuzsi naplójának csinos kis védőhuzata. Az utolsó simításra, a gombokra, és a hurkokra várt egy ideje, (két elfoglalt nőszemélynek nem könnyű időpontot egyeztetnie ruhapróbákra, következő lépések megvitatására), de most már útrakész. :o)


Lassan elkészülnek az ingei is, talán azokkal...

Folt. köv.

2011. április 8., péntek

Tulipárna

Az egész ott kezdődött, hogy barátnőm kért a sógornőjének egy takarót párnával, ami ilyen lett:


Bocs a képminőségért, ez még papírképről szkennelt fotó! Viszont, mikor meglátta, annyira megszerette, hogy alig tudta odaadni, és utána is folyton "irigykedett", ezért legközelebbi alkalomra varrtam neki, és a két lányának tulipán alakú párnákat a maradék anyagokból, hogy legalább valami olyasmije legyen nekik is.

Egyik oldal:



Másik oldal:




Viszont ők egy olyan család, akik nem átallják használni a foltos dolgaikat, és az eset sok éve indult, szóval az egyik párnáról bizony lekopott a huzat. Ez még nem akkora baj, viszont, mikor áthozta, hogy kéne egy új huzat, azt találta mondani, hogy ráér... :o) Ennek kb. fél éve...

Aztán tegnap elkapott az ihlet, és pikkpakk összehoztam egy nyomokban emlékeztető, de egész más huzatot, ezúttal cipzár záródással a régi kötők helyett:


Közben szidtam a kitalálót, aki sárkányláb (párom szerint úgy néz ki a meztelen párna) formájú párnákat alkotott.
A végeredmény: az eredeti foltos tulipánblokk, ferdepántos kerettel, ami a sarkaknál érdekes térhatást mutat (nem erre találták ki, de így tetszik), farmering alapon (a megrendelő készletéből).



De ez ismét csak kis kitérő a takaró mellől, szóval...

Folt. köv.

2011. április 7., csütörtök

Dagihal

Mint a cím is mutatja, itten kérem madarak varrása történt. :o) Aledinél láttuk először, hogy madaras-mesetarisznyát varrt, a paloznaki meseterápiás központ nyári táborozóinak. Rögtön utánanéztünk Colette-nél, mert az ilyenfajta kezdeményezésekhez szeretünk csatlakozni. Azóta már több helyen is repkednek a kis mese-madarak, sőt leírás is van számos blogon. Például itt. Eleinte mondjuk elgondolkodtam, hogy honnan szedek én madármintát, de aztán csak a könyvespolcig kellett mennem ihletért, hisz karácsonyra kaptam ezt a gyönyörű könyvet: Bár akkor még nem tudtam, mire is használhatnám, mert nem vagyok egy madárapplikátor. De gondoltam, majd a virágokat használom belőle. Ám ami késik, nem jön időben, vagyis nem múlik, máris remek alkalom teremtődött a legdilisebb madarakat megvarrni. A dilis itt egészen pozitív jelzőként használva!!! Így esett a választás a címlapon balra felül, és balra alul elhelyezkedő csőrikékre. Hamar kiszabtam az alapot fehér vászonból (mert natúr színűm nem volt) és vagdostam a kis darabkákat virágnak, madáralkatrésznek. Mondjuk előbb volt egy kör szenvedés, mert a könyvben nem mesetarisznya méretben terveztek, szóval kicsit kicsinyítettem, szabad kézzel, mint látszik... :o)



Mivel kicsit fiúsra akartam venni a fazont, a hátteret adó virágok (minta szintén a könyvből) szára és levele csak a gomblyuköltéssel van hímezve, a színek pedig magukért beszélnek: kék és zöld. Remélem kisebb fiúknak megtetszik majd, a többiek olyan szép lányos színeket használtak. (A 19 éves fiú-tesztközönség véleménye: 10 év alatti fiúknak elmegy...)


Varrás közben néha elgondolkodtam, hogy ki a fene szabta ezt a sok firlefrancot a fejükre, meg a farkukra... de mit tegyek, nem tagadhatom meg magam egy szimpla tojás-madárral!




A végeredmény az állószájúak rendjébe tartozik, mert az alapot a hímzés végett bevasaltam a legvékonyabb közbélésemmel, a bélés pedig szintén vászon (egyszínű), de azért le lehet hajtani, ha valaki nagyon akarja... :o)

A zsinórt én nem sodortam, mert nem találtam itthon színben passzoló fonalakat, így csak bolti-kész zsinórból kapták meg az egyméteres pántjukat.

Végül pedig a cím magyarázata: párom mondta szegény kis zöldikére, hogy milyen helyes, ahogy a dagi hal úszkál ott a nádak közt... :o) Azóta én is kissé haloidnak találom, de talán a csőr és a lábak segítenek a rendszertani besorolásban.

Most pedig vissza a takaróhoz...




Folt. köv.