Oldalak

2016. július 25., hétfő

Lendület

Itt kérem minden a lendületről szól. Először is még pénteken meló előtt hamar nekiláttam a családi rendelésnek, miszerint bátyánk kért az új telefonjára új tokot, mert egyik régebbibe se ment bele neki. Méreteket adott, és annyit írt, hogy szolid legyen... Miután újra felhívtam a figyelmét, hogy az eddigi 5-6 tokját vigye magával legközelebb, és csak olyan telefont vegyen, ami valamelyikbe belefér, persze varrtam azért neki megint. Igen szívesen, ha már ilyen lelkes használója az alkotásaimnak. :o)
Hogy tök simát varrjak, az azért meg se fordult a fejemben, de hogy ne legyen rikító szín, vagy előugró minta, előtúrtam a bolondbékás anyag maradékait, mert emlékeztem rá, hogy ilyen célra még épp van rajta néhány "fél" béka.
Hamar kiszabtam mindent:


Aztán elküldtem neki ezt a képet a kész tokról, hogy "remélem elég szolid":


Mikor írta, hogy igen, tök jó, akkor azért elküldtem ezt a képet is a hátuljáról, és a válasz az volt, hogy azért a Ding-dingből sejtett valami turpisságot:


De a méret jó lett, a mintát szereti, szóval mindenki elégedett, én főleg, hogy kb. egy óra alatt kész is voltam.
A következő lendületes versenyzők a paradicsomaim testvérei, amik anyukánknál szabadföldön ennyire túltengik magukat:


A szinte arasznyi szárakon a levelek alig is látszanak ki a valósággal fürtökben termő bogyók közül:


A következő egy lendülettel elkövetett varrás pedig ismét családi kérés volt. Anyukánk már nem hord annyira magas sarkú cipőket, mint eddig, ezért megkért, hogy három nyáriruhájából vágjak le öt-hat centiket, hogy tudja őket hordani. Gurulóvágóval percek alatt leszabtam a feleslegeket:


Aztán az esti, ablakon beleskelődő napfényt kihasználva pikk-pakk fel is szegtem a két feketét, majd villanynál a kéket is. A kéket még én varrtam évekkel ezelőtt, meghosszabított tunika fazon, anyukánk csinos alakján persze sokkal kevésbé zsákszerű. A sárga virágos feketét Zsuzsi remekelte, az sokkal jobban szabott, és részekből álló. A középső "csak bolti"...


Így kell kérem elkerülni a kínos halogatásokat, és ragyogó tempóban haladni a következő feladatok felé (azért messze nem minden készül el nálam se ilyen iramban...).
Most pedig belevághatok mindenféle elmaradt ajándékok pótlásába a keresztlányaimnak, ha már egyszer egy egész hét szabadság áll a rendelkezésemre!


Folt. köv.

2016. július 22., péntek

Fehér-zöld-narancs és emberevő macska

A múlt heti vihar nálunk erős jéggel jött, szerencsére a szilvaméretű jegek már zuhogó eső közben potyogtak, így megúsztuk a rolón három kis lyukkal. De az udvar kellemetlen tél végi látványt nyújtott utána:


 A kisebb méret viszont már az eső előtt elkezdett esni, marékszám lehetett szedni még később is:


 A rózsám fölé kerti széket tettünk, az megúszta, de a szederből és a málnából ez maradt csak:


 Még szerencse, hogy a paradicsomok ládában laknak, azokat már a vihar előtt bemenekítettük a faházba, így mostanra ilyen szépen beindultak:


 A bolti szilvából készült pitét csak azért mutatom, mert olyan lett, mintha egyenként csomagoltam volna a tésztába a gyümölcsöt (párom javaslata volt, hogy állítsam is ezt, ha valaki kérdezi...):


 De hogy valami varrós is legyen a bejegyzésben, mutatok két ismétlés Zsuzsit, egy kedves írországi érdeklődő kérésére készültek másolatok a "sütőtök és sárgarépa" változatokról, csak sötétzöld kerettel. Már úgyis olyan rég varrtam ilyet, komolyan hiányoztak. :o)


 A termékfotózásban a szomszéd macska segített, itt ugyan csak a lábát látjátok, de közben a fényképezőt tartó kezemen rágcsálta a kisujjamat. Ez valami új szokása... Nem tudom, kezdjek-e félni, vagy csak nevessek rajta továbbra is...


Jövő héten tán több olvasnivalót produkálok, tekintve, hogy szabadságon leszek, de még ezen a héten egy családi megrendeléssel...


Folt. köv.

2016. július 18., hétfő

Alsószoknya

Egy csodás, horgolt szoknyához készítettem alsószoknyát Csillának. Az anyaga kicsit csillámos, színben szépen harmonizál a fonallal, önmagában is megállná a helyét szoknyaként. Mivel a varrógépem szegőöltésével nem lett elég szép a ferdén szabott darabok széle, így végül félbehajtott szaténszalagba varrtam őket. A szoknya tetejét bevasaltam vetex-szel, annak nem kell nyúlnia, aztán ferdepánttal keskenyen eldolgoztam. Az alját csak egyszerűen, duplán felhajtva szegtem be, az íves alja vonal, és a ferde szabás miatt gyönyörűen hajlott a felhajtás is. Ma próbáljuk, hogy esetleg a hosszán kell-e változtatni, és kitaláljuk, hogy hogy legyen összedolgozva a varrott és a horgolt réteg. Snassznak tartanám a géppel csak összevarrni őket, valami szebb, kézművesebb dolog kell. Talán a varrott szoknya szegélyét körbevarrni pelenkaöltéssel, és abból indulva összekapcsolni a horgolt szoknya felső sorával...
az alsószoknya belül, leendő helyén

az alsószoknya kívül, mutatom a szélességét-hosszát



Folt. köv.

2016. július 10., vasárnap

Leltár egy rózsás farmerhez

Utólag kedvem támadt leltározni, hogy az első vágástól az utolsó fecnikig mi minden jött ki egy normál méretű női farmernadrágból, és egy kb. 80x140 cm-es vászonból.





Nagy táska, kis táska, öt neszeszer, mindegyikhez bélés és pántok... Azt hiszem látható, hogy ez egy saját kedvre történő varrási folyamat volt. :o) Ráadásul fogyasztottam tetemes saját készleteimet is. (nem mintha két darabtól jelentősen apadnának!) Lesznek még ilyen örömvarrások, farmer is van elég, meg az első táskát máris kölcsönzik a lányok az anyukájuktól, a szülinapjuk meg közeledik...


Folt. köv.

2016. július 9., szombat

Vízpart trió

Végükre értem.
A rózsás farmernek és a türkiz vászon barátjának.
Külön kép nem készült a harmadik varrományról, mert a meskára a két előzővel került fel egy csomagban (a címben szereplő néven), de alább látható mindkét oldala:


 Az utolsó egészséges fecniig felhasználtam a maradékokat. A rózsás két féltenyérnyi négyzetéből hajtogatott "csücsök" formában fogók kerültek a két oldalvarrásba, a türkiz két még kisebb téglalapjából pedig lezártam a cipzár két végét (ez mondjuk egyik fotón sem látszik...):


Valamint a bélése is egy harmadik anyagból készült, ami szintén türkiz alapszínű.

Most hogy ezek kifogytak, tehát nem kell még elpakolnom se a készítésük után, jöhetnek a nyakamon tornyosuló egyéb varrnivalók.


Folt. köv.

2016. július 7., csütörtök

Még kettő, és ennek a sornak úgy látszik nincs vége

Ha már Zsuzsi neszesszer özönt varrt, én se maradhattam le, végre elkészült még kettő, a rózsás cuccok maradékaiból:


 Az egyiknek egyforma mindkét oldala, a másiknak kicsit eltérő a vászon mintázata. Bélésük mindkettőnek a türkizből van, és persze cipzárral záródnak. Steppelésük is hasonló, de nem egyforma.


De ha azt hittétek, hogy ezzel kifújt a maradék, hát még nem. Erős fejtörésre is késztet, mert ennyit már tényleg nem hagyhatok meg, viszont itt már foltoskodás szükségeltetik, és valószínű eltérő bélés:


 Paradicsomfronton kiköltöztetés volt a program, mert teljes lemaradásban vannak a mi növénykéink termésügyben az elajándékozott, és szabadban élő testvéreikhez képest. Gondoltuk hát, lesz, ami lesz, a mieink is kiköltöznek a szabadba. Párom felpolcolta őket a faház fala mellé, meglátjuk mihez kezdenek itt. Mindenesetre virágzásukra már nem panaszkodhatunk...


 Ez az egy pedig annyira igyekezett, hogy már egy ribizliméretű bogyókát is növesztett (ha nem vennétek észre, a középső virág fölött leledzik):


Most tehát maradékok maradékának maradékára fel... :o)


Folt. köv.

2016. július 4., hétfő

Még kettő

Mármint neszesszer.
Egyik az eddigiekkel azonos méret, egyik kedvenc vevőnk egyik kedvenc anyagából, vidám margarétákkal:

a másik pedig egy kérésre miniatűrizált változat, mindössze 10x6 cm-es:

ilyen kicsike:

Egyelőre elég volt ezekből, mással...

Folt. köv.

2016. június 27., hétfő

Kis nyári szösszenet

Avagy az anya-lánya kompromisszum... Egy túl rövidre sikeredett farmersortot toldottam meg némi csipkével, így mindenki jól járt, hiszen picit decensebb lett a hossza, és a farmer-csipke páros idén úgyis divatos. :)

Folt. köv.

2016. június 22., szerda

Nem spájzolok, elvarrok

A múltkori szülinapi táska után még bőven maradt mindkét anyagból. Mivel arányos volt a maradékok mennyisége, és olyan jól is illenek egymáshoz, nem pakoltam el őket külön a farmeros és vásznas dobozokba, hanem kiötöltem, hogy elvarrok minden fecnit. Kezdetnek egy hengertáskát találtam ki, két neszeszerrel, amiből a kisebb pénztárcányi méret. Meg is varrtam:


 A kisebbik ilyen cukin lapul a táska "mélyén", már ha egy kisebb fajta táskának lehet mélye...


 A normál neszeszer méret viszont... hát hogy belefér éppen, ha elgyűrködi az ember, de igaziból így kukucskál kifelé:


Így tehát a meskára csak ketten mennek egy garnitúrának, a táska és a tárca. Rózsalugas hengertáska néven megtalálható a boltunkban:


A nevét onnan kapta, hogy a rózsamintás farmeren lugas léceit imitáló a tűzés, több színnel varrva:


Mindkettő cipzárral záródik:


Ide ugyan még elférne egy kéder, de mivel műszálas flízzel béleltem, és steppeltem is, a tartása azért így is szép:


Hogy a kimaradt neszeszer se árválkodjon, a maradékok maradékainak maradékából összehozok még egy párt neki, velük...


Folt. köv.

2016. június 21., kedd

Mondókás

Pénteken megvettem a turkálóban egy dupla paplanhuzatot...


Szombaton kimostam, vasárnap kiszabtam, hétfőn megvarrtam...


Kedden fotóztam:


Kétoldalán különböző sűrűségű mintájával, és finom színeivel fogott meg ez a paplanhuzat. Kis nézegetés után, hibátlan minősége miatt meg is vettem, gondolván, táskabélésnek, miegymásnak jó lesz.


Aztán itthon addig nézegettem, hogy anyukánknak is mennyire tetszenének ezek a színek, és hogy egy szép ágynemű garnitúrának mindig örül (amúgyis rég kapott, lehet, már kopottak az előzőek...), hogy végül kiszabtam belőle egy normál paplan és egy párnahuzatot. Felrajzolás után mindjárt rögzítettem a réteget kis biztostűkkel, így szabás után már csak végig kellett rajta száguldozni a varrógéppel, és kész is jó előre egy szülinapi ajándéka. És még mindig maradt nekem is jó egy nagypárnányi az anyagból, lehet belőle bélés, vagy ami majd adódik. Dupla haszon.


Paradicsomfronton meg jelenleg ott tartunk, hogy az égigérő (50-60 cm-s) növénykéim végre kezdenek virágozni is:


Tán még paradicsomot is eszünk róluk... Érdekes, hogy anyukánknak is adtam a palántákból, nála sokkal alacsonyabbak, de még erősebbek, és előbb kezdtek virágozni is. Pedig az a kilenc kilométer távolság még tán nem egy másik klíma. :o)


Mivel ez a varrás csak hirtelen közbejött ötlet volt, a rózsás farmer maradék-maradékaival...


Folt. köv.