Elkészült a steppelés az első kis takarón:
Gondoltam, ha már ez az előlap készült el először, ezzel is kezdem a tűzést. Csak nem gondoltam, hogy a tűzés mintáján többet kéne gondolkodnom.
Kezdésnek átlós vonalakat varrtam, összesen tizet, két irányban, úgy vélve, hogy az elég is lesz. Na, azon a ponton még nem is voltak gubancok... Csak sajnos akkor meg azt gondoltam, hogy még a szürke keretek felénél is letűzögetem, hogy több rögzítés legyen rajta. Ezeknél a varrásoknál aztán jól megszenvedtem a kis sarokkő négyzetekben az egymást hegyesszögekben keresztező varratokkal, amik úgy tolták maguk közé az anyagot, mint egy rendes hóeke a havat...
De a végeredmény így is csinos lett, ahol kellett javítottam, és a hátlappal szegélyezésnél már nem adódtak bonyodalmak szerencsére.
Valamint csodálatosképpen a hátoldalon végig semmi sem torlódott, vagy csípődött be, ami elég szokatlan, mert ha valami gyűrődik, az aljas módon a hátlap szokott lenni, hogy aztán csak utólag vegye észre az ember a hibákat... :o)
Tanulva a tapasztalatokból, fel a következőre!
Ez a második példány is úgy kezdte, hogy már bontottam vagy 120 centit a tűzésekből, mert először 30 cm varrás után láttam, hogy a kiválasztott zöld cérna mégsem elég világos, hogy egyik színen se virítson. Visszabontottam, választottam halványsárga cérnát, akkor meg a steppelés végén (csak az első vonalnál szerencsére...) teljesen eltolódott a felső két réteg az alsón, szóval kibontottam, és kiszedtem az összes biztostűt, holnap kezdem elölről a leragasztást és rögzítést.
Remélem, most már hibák nélkül...
Folt. köv.
