Oldalak

2011. április 7., csütörtök

Dagihal

Mint a cím is mutatja, itten kérem madarak varrása történt. :o) Aledinél láttuk először, hogy madaras-mesetarisznyát varrt, a paloznaki meseterápiás központ nyári táborozóinak. Rögtön utánanéztünk Colette-nél, mert az ilyenfajta kezdeményezésekhez szeretünk csatlakozni. Azóta már több helyen is repkednek a kis mese-madarak, sőt leírás is van számos blogon. Például itt. Eleinte mondjuk elgondolkodtam, hogy honnan szedek én madármintát, de aztán csak a könyvespolcig kellett mennem ihletért, hisz karácsonyra kaptam ezt a gyönyörű könyvet: Bár akkor még nem tudtam, mire is használhatnám, mert nem vagyok egy madárapplikátor. De gondoltam, majd a virágokat használom belőle. Ám ami késik, nem jön időben, vagyis nem múlik, máris remek alkalom teremtődött a legdilisebb madarakat megvarrni. A dilis itt egészen pozitív jelzőként használva!!! Így esett a választás a címlapon balra felül, és balra alul elhelyezkedő csőrikékre. Hamar kiszabtam az alapot fehér vászonból (mert natúr színűm nem volt) és vagdostam a kis darabkákat virágnak, madáralkatrésznek. Mondjuk előbb volt egy kör szenvedés, mert a könyvben nem mesetarisznya méretben terveztek, szóval kicsit kicsinyítettem, szabad kézzel, mint látszik... :o)



Mivel kicsit fiúsra akartam venni a fazont, a hátteret adó virágok (minta szintén a könyvből) szára és levele csak a gomblyuköltéssel van hímezve, a színek pedig magukért beszélnek: kék és zöld. Remélem kisebb fiúknak megtetszik majd, a többiek olyan szép lányos színeket használtak. (A 19 éves fiú-tesztközönség véleménye: 10 év alatti fiúknak elmegy...)


Varrás közben néha elgondolkodtam, hogy ki a fene szabta ezt a sok firlefrancot a fejükre, meg a farkukra... de mit tegyek, nem tagadhatom meg magam egy szimpla tojás-madárral!




A végeredmény az állószájúak rendjébe tartozik, mert az alapot a hímzés végett bevasaltam a legvékonyabb közbélésemmel, a bélés pedig szintén vászon (egyszínű), de azért le lehet hajtani, ha valaki nagyon akarja... :o)

A zsinórt én nem sodortam, mert nem találtam itthon színben passzoló fonalakat, így csak bolti-kész zsinórból kapták meg az egyméteres pántjukat.

Végül pedig a cím magyarázata: párom mondta szegény kis zöldikére, hogy milyen helyes, ahogy a dagi hal úszkál ott a nádak közt... :o) Azóta én is kissé haloidnak találom, de talán a csőr és a lábak segítenek a rendszertani besorolásban.

Most pedig vissza a takaróhoz...




Folt. köv.

3 megjegyzés:

Marcsi és Ági írta...

A firlefranc nagyon tuti a fejükön!!! A dagi hal a nádasban jó!:-), de a gyerekeknek kell egy kis fantázia motiváló- inspiráló vizuális ingerlöket. ......és majd azt lát benne, amit ő szeretne :-))
Ági

Mtunde írta...

Nagyon helyes kis madarak, haloid vagy nem, kedvesek, és az én 5 és fél évesemnek a zöld tuti a kedvence lenne! (már a színek miatt is)

ancsapancsa írta...

Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Ez a könyv nekem is megvan!
Nagyon helyesek lettek!

Megjegyzés küldése