Szimultán

Ha az ember hájas tésztát akar készíteni, legjobb, ha előre gondolkodik. Kell hozzá háj persze (decemberben disznót vágtunk, ezek az ügyes fiúk pedig megpucolva, ledarálva zacskózták nekem a hájat), de ez csak az egyik alapvető szükséglet. Kell még idő, meg türelem ugye. No, ezért kell pénteken két napra főzni székelykáposztát, és lehetőség szerint délutános héten jusson az ember eszébe, mert akkor jobb eséllyel nem kell túlórázni szombaton. Valamint kell egy jó recept, nekem Borbás Marcsi könyve volt az ihletadó, karácsony óta nézegetem, legfőképp ezt a receptet! (ajándékba kaptam páromtól, persze most már szeretném az előző két szakácskönyvét is...)

Szóval kezdjük lehetőleg korán reggel, hájjal-liszttel-ecettel:

 Aztán életünkben először gyúrjunk rétestésztát is. A deszkához csapkodás volt a kedvenc részem, és igen elégedett voltam a végeredménnyel. Ezen a ponton kell először pihentetni. Tehát van félóránk ágyazni, kávézni, netet nézegetni.

A következőkben jön a hajtogatás, ez se kivitelezhetetlen feladat, és a három nyújtás-kenés-hajtogatás közt megint csak marad idő mosógépet indítani, mosogatni, teregetni, takarítani (ha elég kicsi lakásban laktok, mint én, ami ilyenkor aranyat ér!), tüzet gyújtani a kályhában, stb.

 

 A legvégén jön az igazi türelemjáték, négyféle lekváros, valamint diós és mákos töltelék applikálása az újra kinyújtott és felszabdalt tésztába. És háromszor huszonöt perc sütés, legalábbis nekem három tepsire való sütim lett. Mondjuk amíg az egyik sült, töltögettem a következőt. Lényeg a megfelelő időkihasználás, de ezt a legtöbb nő tudja. ;o)

Réges rég, egy messzi messzi galaxisban:

 

Esküszöm, nem vagyok Star Wars rajongó, de az egyiránypontos ábrázolás már rajzórán is a kedvencem volt. Viszont mindig a film indító szövege jut eszembe róla! :o) 

Kezdéskor utána néztem, hogy a fele tésztát le lehet-e fagyasztani (igen), mert a könyvben ebből az adagból sütöttek édes sütit, sós rudakat és még két nagy lapot krémeshez is. De aztán párom közölte, hogy ő egyedül megeszik ennyit, szóval, ha a vasárnapi ebédhez is vinnék, ne aprózzam az adagot... És valóban, ilyen nagy családnál, ahol mindenki szereti a hájast, nem tűnik ez a mennyiség soknak:

Elsőre még nem annyira jó, mint anyósomé, vagy nagymamámé, vagy barátnőm anyósáé... de szuperfinom. Tehát a maradék háj a fagyasztóban (még három ilyen porció) felhasználásra fog kerülni, vitathatatlanul.

Ez után a kimerítő nap után (azért nem gáz, csak az idő, az tényleg kell hozzá) leültem szépen a tévé elé, indítottam egy filmet gépről, és kézzel szépen bevarrogattam a készülő farmertáskába a bélést:

Az eredmény pedig:

Hopp, most nézem csak, hogy egy gombostűt benne felejtettem... :o)
Legközelebb a táska pántjával és cipzárjaival...


Folt. köv.