Magdika táskájához terveztünk eredetileg egy kis pénztárcát is, ami végül már nem készült el. De a gondolat nem hagyott nyugodni, és mivel közben kiszabtuk a Mancs őrjáratos anyagból is, amit akartunk, a maradékokból rátétet is varrtam az egyszerű kis rózsaszín tárcára. Ami olyan jól sikerült, hogy Zsófi közölte, neki is kell egy, már csak azért is, hogy legyen egyformájuk Magdikával...
Hát most már van. :o)
Folt. köv.
Legnagyobb örömömre Zsófi tökéletesen elégedett volt mindennel... kivéve a zsebeket. Mert hiába szabtam nagyobbra, mint a próbanadrágnál, szerinte még így is kicsik. Esküszöm, legközelebb a térdéig fognak érni.
Ezek a kutyák amúgy annyira menők ovis-körökben, hogy minden cafatot eltettem a maradékból, mert bevasalva még aplikálhatok belőle ide-oda. Sőt, már ki is próbáltam...
Folt. köv.
Zsófit legjobb ovis barátnője, Magdika meghívta a szülinapi bulijába. Sajnos nem volt túl sok időnk készülni, de azért ketten összehoztuk ezt a rózsaszín kistáskát:
Most nem egyeztettünk előre az anyukájával, de a kedvenc színét így is tudtuk, Zsófi pedig kitalálta, hogy miket varrjunk rá, és melyik minta hova kerüljön.
Halkan jegyzem meg, hogy a betűn kívűl a többi rátétet pogácsaszaggatóval rajzoltuk ki. :o) (sajnos nem lehet kiszaggatni vele az anyagokat, pedig akkor még gyorsabban haladtunk volna...)
A pánton és a cipzár mellett hullámosan tűztem a sötétrózsaszín cérnával, hogy még csajosabb legyen:
A bélése pedig egy cuki, tündéres pamutvászon, ami részletgazdag mintáival ellensúlyozza a minimalista külsőt (remélem!):
Úgy hallottam, hogy a megajándékozottnak nagyon tetszett.
Folt. köv.
Úgy látszik, kötényvarró szezon van. Ezekből a fehérkékből ha egyet láttál, láttad mind a tizenkettőt. :o)
Leghúzósabb része a 48 darab kötő megvarrása, aztán felvarrása volt. (mellesleg duplán szabva, kistircelve a szegés is sokkal egyszerűbb lett volna)
Az oviban fogják hordani a naposok.
Folt. köv.
Miután lemértem az első nadrágon, hogy mennyivel kell rövidebbre venni, és a szárát mennyivel szeretném szűkíteni, no meg tanulmányoztam a bolti nadrágokat, hogy milyen zsebet eszközöljek bele a nadrág száraiba, hamar elkészült a második próbanadrág egy virágos flanelből:
Ez a darab már annyira sikeres volt, hogy mikor Zsófi felpróbálta, mindjárt táncolt benne egyet, és kijelentette, hogy másnap ebben megy oviba. Szóval jöhet a Mancs-őr-ös anyag!
Folt. köv.
Mikor Vivi megkért, hogy az apukája farmerdzsekijéből varrnék-e neki táskát, örömmel mondtam igent, és már akkor kigondoltam, hogy a felnőtt táska mellett valószínű ki tudok hozni egy pöttömkét is a kislányának.
Miután a nagy táska elő-, és hátlapját kiszabtam a dzseki elejéből és hátából, az egyik ujjából ki is jött a kistáska minden része. Bontottam nem keveset, de ebben az esetben nem akartam más anyagot bevonni, és a dzsekiből meg a lehető legtöbb részt akartam megmenteni.
Így készült a cipzár lezárása a kibontott címkékből:
A babatáska rátétmintái pedig részben, a zseb belső oldalában található sötétkék anyagból:
A nagy táska pántjához lebontottam a derékrészt és két kézelőt is, de elég volt hozzá csak az egyik (a másik a szintén szétbontott gallérral vár további sorsára):
Bélésük egyforma kék virágos vászon, de míg a kicsiben nincsenek zsebek, a nagyban a szokásos négy zseb és üvegtartó sötétkék bélést kapott a könnyebb láthatóság jegyében:
Kivételesen több varrás is készül egymás mellett szimultán, Zsófi második próbanadrágjával...
Folt. köv.
