Ez végre egy jó hosszú - fényképekkel telepakolt - bejegyzés lesz. Majdnem olyan hosszú, mint a kacsintós Smiley párna készülési folyamata...
Az eredeti kérés kb. úgy hangzott, hogy: legyen kacsintós smiley, csajos arccal, normál párnaméret, de legyen keze és lába, hogy lehessen vele "verekedni". Innen az agresszív kismalac hasonlat. De mivel felnőttnek lesz, egy kis zupálás szerintem belefér. :o)
Először is modelleztem (jó hosszú!) kezeket és lábakat. A sárga vásznam nem volt valami élénk színű, ezért mindenhol duplán használtam (úgyis béleltem volna), de mivel a párna huzatához kellett az anyag java, itt a sárga kockást rétegeztem, szóval kiszabtam 16 végtagot:
Dr. Frankestein összeeszkábálta őket:
Na most itt megállunk egy pillanatra, és elmesélem, mire jó egy pasi a háznál... Az úgy volt, hogy a duplán szabott anyagból készült keskeny végtagok kifordításánál látványos szenvedésbe kezdtem, mire a párom elkérte, meg a kötőtűmet is, és nem túlzok!!! percek alatt kiforgatott mindent. Jó, az utolsó kéznél kissé karosszériás lett a kötőtű, de mivel olyan sokat nem kötök... és helyre is egyengette a jóember, hát boruljon rá spongya, főleg az eredmény tekintetében! Még most, ahogy mesélem is meg vagyok döbbenve! Jobban csinálja, mint én.
Hogy aztán a pufira tömött (kötőtű és tölcsér!!! segítségével) végtagok az összevarrást mennyire nehezítették meg, azt illusztrálja ez a fotó:
De ha a begubózásból kifordítjuk, mindjárt extra kitárulkozós csaj lesz belőle:
Tornázik is:
A főnöki varrós széket is belakja:
Sőt, nagyon is jól érzi magát benne:
A tenyeréből megjósolom, hogy ezentúl a párnáknak nem lesz errefelé keze, se lába...
Pedig a székemet is visszakaptam. :o)
Egy babatakaróhoz máris előtúrva az anyagok, azokkal...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése