Múltkor már említettem, hogy anyukánknak balesetileg megrongálódott egy kisterítője. Ezt pótoltam most, nem nagy méret, sötétbarna szekrényen lesz, és amúgyis szereti a bézses-barnás színvilágot, így esett a választás ezekre az anyagokra. A kiindulási pontom a Zsuzsitól kapott virágok voltak, gondoltam, némi rózsaszín még épp passzol ide. Viszont nem akartam a kis méret ellenére túl egyszerű előlapot varrni, tehát a három virág-rátétes blokk köré terveztem hat egysoros kunyhó blokkot. Kiszabva így nézett ki:
A menetközben készített képeket sajnos sikerült törölnöm, de úgy is ide lyukadnánk ki:
Magamhoz képest gazdagon tűztem, bár még ilyen kicsiben sem tökéletes a steppelésem. A végén kávészínű vászonnal szegtem be, ez épp adott annyi sötét keretet, ami összefogja az összképet, és a méret már így is nagyobb volt, mint a pótlandó terítőé, ezért vetettem el az eredeti, széles sötét keret ötletét.
A hátlap barna csíkos ing, messziről nézve kevésbé, közelről sokkal kedvelhetőbb mintázattal:
És ha már mintázat!
Na, ez vajon mi?
Fáért mentem a faházba, mikor feltűnt, nem hagyhattam fényképezetlenül:
Buborékosra fagyott víz egy vödör homok tetején. Elképesztően jól néz ki.
Most, hogy a családi megrendelések készen vannak, előszedem a kistakaró előlapot, és folytatom a steppelés gyakorlását, hátha egyszer már szép is lesz...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése