Apró örömök

Mivel ez mégiscsak varrós blog főként, kezdjük hát a héten beindult blokk-gyár termésével! 24 csokornyakkendő a 64-ből, ami kell majd:

 A maradékok pedig jók, ezen elméletet támasztja alá a tegnapi ebédünk, ami maradék kenyérből, maradék felvágottakból készült, itthon termett apró paradicsomokkal jól megrakva:

Átmenet a pizza és a melegszendvics közt, mi imádjuk. A titka, hogy a kissé szikkadt kenyereket vastagon megkenjük tejföllel, aztán jöhet némi pizzaszósz, meg feltétek, és 15 perc sütés légkeveréses sütőben:

 Ami kevésbé jó hír, hogy a fecskék erősen parlamenteznek a vezetékeken, tehát alighanem vége a nyárnak... Hogy ehhez a látványhoz az erdő felől erős őz-ugatás hallatszott, az már igazán Fekete István tollára való leírást érdemelne. (zárójelben jegyzem meg, hogy a hang hallatán először erősen törni kezdtem a fejem, hogy egy öreg kutyát vagy egy ordító szamarat hallok-e, de aztán feltámadt bennem a gyanú az őzekre, és a youtube-on rákeresve igazolódott az elméletem)

 Amit viszont (nem az őzhang elméletet, hanem a nyár végét!) a rózsa tápoldattal locsolt tarka levelű rózsaloncom nyilván nem tud, vagy nem hajlandó figyelembe venni, mert most kezdett bimbókat növeszteni:

 Az idén csak gyökérverést és némi erősödést vártunk el tőle, erre most két helyen is bimbócsokrokat fedeztem fel rajt. Lehet egyébként, hogy ennek eleve ilyenkor kéne virágoznia? :o)

 A szomszéd macskákat viszont nem igen érdekli a naptár, csak a napsütés, így nálunk ez a szombat reggeli csendélet:

A szabad szombatra való tekintettel egymillió dolgot terveztem mára, köztük persze varrást is, így tehát...


Folt. köv.