Első körben géppel steppeltem a kis kockás takarót, még jól is sikerült, olyan kellemes paplan jelleget adott neki a tűzés:
Ami a hátoldalon tetszett is, végülis a három réteghez elég ennyi rögzítés, és még kellemesen puha maradt az egész.
Viszont a színoldalon épp az nem tetszett, hogy megosztja a mintát az átlós vonalazás:
Ezért ragadtam még tűt, és kézzel a négyzetek közepén kézi varrással is megöltögettem egy-egy pontot, no meg a tizenhat foltos blokkokban kilenc érintkezési pontot, hogy ott jobban tagolt legyen a felület:
A végeredmény pedig tényleg tripla örömöt okozott, mert ma átadtuk, és tetszett az apukának, nekem is tetszett /hogy kész...:o)/, és a kedvenc könyvemből is újabb rég kinézett mintát valósítottam meg.
(Bejus! nem lett piros szegély, mert steppelés előtt összevarrtam kifordítva, aztán bevarrtam a kifordítónyílást, így nem kellett külön szegnem. Ilyen pici daraboknál mi általában így varrjuk.)
Most pedig rég tervezett ajándékkal, és Zsuzsi által kiadott apróságokkal...
Folt. köv.
Így is nagyon szép! Imádom ezeket kockás a puklikat!
VálaszTörlés