Dolgozom, dolgozom

Hát igen. Nem úgy haladok a varrással, mint terveztem. Sajna túl sok a közbejövő tényező.

Míg munkanélküli voltam, munkát szerettem volna, most sokkal több szabadidőt... :o)

A szombat miért csak a csajoknak munkanap-otthon??? (Kivételek ne dicsekedjenek hozzászólásban!)

Reggel sütöttem két vörösboros-csokis őzgerincet holnapra ebéd utáni édességnek:

Utána szalonnás masnit ebédre (Sohanebugatta Maris után szabadon), mellé fokhagymás-petrezselymes tejföl mártogatni. Sült még néhány marék eperlekváros kocka is, de az elfogyott, mielőtt észbe kaptam volna, és azt is fényképeztem volna.

Most várom, hogy lejárjon a mosógép, és teregethessek, a takarítás marad máskorra, ha nem lesz ennyi varrnivalóm, amik ujjal mutogatnak rám, és susmorognak... mielőtt lázadás törne ki, nekik esek. Nagy szerencsém, hogy nem egyeztettünk konkrét határidőt.

Mellékelt antropológia szemléltető ábra mutatja, mi történik, ha eszeveszett tempóban hímzünk és nem tudjuk rászoktatni magunkat a gyűszű használatára (itt jegyezném meg, még a bátyám is megkérdezte, miért nem veszek fel ehhez a művelethez gyűszűt... nem is gondoltam, hogy ennyire tájékozott varrásügyben!).

Szóval itt látható az úgynevezett hímzőujj, bemélyedéses bőrkeményedéssel :o) :

De azért haladgatok is:

Egyre hangosabb a zúgolódás abból a sarokból, szóval futok is...

Folt. köv.