Szia Bécs! (2)

A második halloween ihletésű kistakaró előlaphoz töklámpásokat kezdtem keretezni világos zöldekkel:

 A keretezést közepes zöldekkel kellett folytatnom, mert csak azokból volt elég:

Végül sötét lilákkal és sötét sárga sarkokkal fejeztem be:

De még ez sem minden, máris elkezdtem a harmadikat is, és majd egyben steppelem az összeset...


Folt. köv.

Szia Bécs! (1)

Az egyforma blokkokhoz sötétzöld kereteket szabtam (sajnos csak kétféle jöhetett szóba), és közepes lila sarokköveket kaptak. Utóbbiakról párom elmondta, hogy először azt gondolta, nem jók azok oda, de aztán megváltozott a véleménye, ahogy összeállt az előlap. Így kirakva a parkettán várták, hogy hazajöjjek munkából és megvarrjam őket:

 

 De még előtte, hajnalban, mielőtt elmentem volna dolgozni, párom gondolt egyet, és megkérdezte, elforgathatja-e a blokkokat, hogy ne annyira egyformák legyenek. Mondtam neki, hogy miért ne?, ha nem tetszik, legfeljebb visszaforgatom. De aztán persze tetszett...

 Vitathatatlanul van érzéke hozzá! Látványosabb így, mint ha minden blokk ugyanúgy állna. Kevés anyagból tarkább képet ad. :o)
Ezt a vaku nélküli képet azért mutatom csak, mert így jobban látszanak a kontrasztok, amik vakuval kissé elvesznek:

Tehát az első "halloween-es" kistakaró előlap kész, máris szabom a kereteket a másodikhoz. Hármat tervezünk...


Folt. köv.

Tobzódjunk!

A holdas babatakaró-előlap el is készült hamar, de szokásomtól eltérően ezt most nem fejezem be, úgyse vár rá senki, hanem elteszem későbbi steppelésre:

 De ez a kivétel csak azért történhet meg nálam, mert a varrása közben inspirált a halloween-es anyagok elhasználásához. Szóval elő is szedtem mindent, ami ebben a témában szóba jöhet:

 Lehet a Halloween-t szeretni, nem szeretni, utálni, ünnepelni vagy éppen nem-ünnepelni, de ezek a színek mindenképp igen mutatósak egy csokorban! Az első kilenc kis blokk is kész, már szabás közben varrtam is, mert itt nincs annyiféle egy-egy színből, hogy le kéne pakolni a variációk kialakítása miatt:

 Konyhafronton rég mutattunk újdonságot (pedig vannak új sütik a palettámon...), ezért ideteszek egy tányérnyi tömény zöldséget is:

 Ez itt kérem reszelt leves, az eredeti ötletet a Gasztroangyalból szedtem, és én úgy készítem, hogy lereszelek zöldséget-sárgarépát, kicsire vágok egy hagymát és mind együtt dinsztelem olajon. Aztán kicsit megszórom liszttel, pirospaprikával és felengedem vízzel. Amikor már egyet forrt, még utána hajítok egy szintén reszelt krumplit is. A levesbetétje pedig vékony, magában sütött csirketöltelék. Őszi szuperkaja! :o)

Jó, azért sütöttem mellé 116 db falatnyi töpörtyűs pogácsát is...

Az újabb kistakaró összes foltja kiszabva és kirakózva vár a földön, szóval...

Folt. köv.

Ihlet... megint maradékból

Mégsem halloween jellegű varrásnak álltam neki, mert ahogy kiteregettem az olyan anyagaimat, semmi inspirációm nem volt hozzájuk, hogy mik is szeretnének lenni megvarrt állapotukban. :o)

Sőt, már-már azt hittem, nem is találok ki épp semmi jó kis varrnivalót (tudjuk be ezt a hétfő délelőtti melankóliának és a rossz időnek!), amikor a kezembe került némi maradék Zsuzsitól.

Aztán valahogy egyből jöttek hozzá az ötletek. A holdas anyag egy kismamapárna maradéka, kerültek mellé szürkék és rózsaszínek, és némi terv is kialakult:

 Aztán ripsz-ropsz kiszabtam mindent, ami az előlaphoz kell:

 Valamint időben eszembe jutott, hogy a régi Brother varrógépemből átszereljem az újra az általános varrótalpat, mert az újnak a 9 milliméteres varrásráhagyását nem tudom megszokni, ha foltolást számolok. Szerencsére kompatibilis! A másikat majd használom ruhavarrásoknál és dísztűzéseknél, ahol fontos a széles nyílás középen.

A holdas takaró máris a varrás állapotában leledzik, csak közben sajnos délutános műszakban dolgozok is, így folyton abba kell hagynom a vele való foglalatoskodást, mikor pedig pont elkapna a lendület. De azért, ha máshogy nem, hát félóránként, tízpercenként akár...

Folt. köv.

Rózsalugas és egyéb apró örömök

Elkészültem a kistakaróval, az lett a neve, hogy rózsalugas. Leginkábbis egy angol kert gondosan megtervezett ágyásaira emlékeztet, és a keretek kis ösvényekként futnak át rajta, vagy éppen egy valóságos lugas rácsozatát formázzák.

 Hátlapnak egy sűrűbben mintázott kékvirágos vásznat találtam, a fenti képen látható, hogy a szegélyezést is ezzel oldottam meg, steppelés után 3 cm szélesen vágtam le, és azt hajtottam előre pántnak.

 Új szomszédunk van egy ideje, hatéves kisfia is bejár hozzánk, mint tavaly a kislányok, de ő lelkesen tanul varrni. Az itt látható darabon jelentős részletek a gondosan választott színvariációk, az öltésekkel kialakított X-ek, és a jobbra fent látható, profin kivitelezett "csimpaszkodó":

 Kihangsúlyoznám, hogy soha nem varrt még. Én fogtam az anyagot, és ő öltögetett, most le, most fel, mondta is hozzá... nem húzzuk meg nagyon a cérnát... (az első darabján minden öltéssel összehúzta az anyagot, a végeredmény szinte egy rongylabda lett). Mikor már elég öltés volt, kijelentette, hogy erre kell most varrni egy csimpaszkodót, hogy otthon fel tudja akasztani... :o) Megoldottuk azt is! Ha erre jár, azóta is beszalad, köszönés után szinte az első amit megkérdez általában az, hogy Varrhatok? 

Valamint megint bolt-ajánló, de tényleg, menjetek a Lidl-be anyagnak venni óriás pizsama nadrágokat! Már megint találtam két darabot öt-ötszáz forintért:

Mivel szezonja van, valami halloween-es varrományon töröm a fejem...


Folt. köv.

A cicák, avagy a szoknyából neszesszer :)

Évekkel ezelőtt, pontosabban, 2015-ben varrtam egy helyes kis cicás neszesszert egy Macskamentő alapítvány licitjére. A kedves hölgy, aki megvette, ronggyá hordta-használta, annyira szerette. Sőt, annyira, hogy megkérdezte, kaphatna egy ugyanilyent pótlásnak? Na persze, az anyag már nem kapható, és annak idején nagyjából az egészet elhasználtam, amit vettem. De eszembe jutott, hogy a maradékaiból varrt, egyik kislány szoknya még nem talált gazdára. Előszedtem, lemértem, mekkora cicás rész van rajta, és mivel elégnek találtam, így bizony nekiálltam, és szétbontottam a szoknyát darabjaira. A cicás szegélycsík szétvágva, majd a másik irányban összetoldva, kis híján ki is adta a szükséges mennyiséget, a szoknyában vele szereplő rózsaszín egyszínűvel kicsit megtoldottam, és máris varrhattam az utánpótlás neszesszert. Ilyen lett:

Pocok minőséget ellenőriz (valójában csak szundikál :D )

Hogy is tudnék ellenállni ilyen kedves megkereséseknek?

Na de, most magamnak kell egy cholit - indiai fazonú felsőt - varrnom a holnapi fellépésemhez...

Folt. köv.

A gyógyítók... :o)

Ez itt Áron "mammája":

Afféle szundikendő, vagy lelkitárs. Mint látható a munkahelyi stressz (óvodakezdés) nagyon megviselte... Szomorú, beteg mamma:

Még az a szerencse, hogy már Áron is tudja, hogy kinek kell szólni, ha varrnivalója akad! :o) Így aztán miután meg-almáztam még egy garnitúra ágyneműt:

Nagyon nehézkes egyeztetés után (már hogy mikor tudom úgy elhozni a beteg mammát, hogy mire megvarrom, ne essen közbe egy alvás, vagy hasonló...) hamar meggyógyítottam, és máris ilyen fitten állhatott újra munkába:

Eközben én (Zsuzsi) rajongottá varázsoltam egy eddig is szeretett kislány farmert - a kiszakadt térdére került egy pillangó folt:

Valamint egy nyaksérült oroszlánt láttam el Félixnek (előtte kép nincs, csak a gyógyult állapotról):

De azért én is varrtam valami újat is, Félix és Korina anyukája a környezettudatosság jegyében családi textil szalvéta készletet is rendelt:

Kb. 30*30 centiméteresek, ahogy az anyag, illetve a cuki, állatos minta adta. Kétrétegűek, vászonból vannak, kettő cukiság a gyerekeknek, és egy hatos készlet a felnőtteknek.

Folt. köv.