Oldalak

2017. október 13., péntek

Útra készen

Magam is csak reményleni mertem, hogy két hét alatt, meló és minden más mellett elkészülök egy takaróval...
De mi más választásom volt, ha egyszer drága keresztanyánk szülinapjára anyukámmal ezt találtuk ki, mint legjobb ajándékot egy nyolcvan éves hölgynek?!
Múlt hét hétfőn vásároltam hozzá és ma itt van, csomagolásra készen, bár délután még anyukámnak le kell porszivóznia róla a szöszöket (én hülye legutóbb függőleges porszivót választottam, nem gondolva a leendő rojtos takarókra!):


 Szerdán és csütörtökön három órát töltöttem el a földön ülve-csúszva-mászva, hogy az összes színoldalon nyitva hagyott varrásráhagyásokat kb. 1,5 centinként bevadgossam:


Mondjuk okosabb lett volna, ha a zoknimat előtte veszem le (szerencsére a susogós mackónaci nem szedte a szálakat, és a parkettáról is könnyű volt felporszivózni):


 A felmetélés után jöhet egy gyors mosás, legfőképp a jó kis centrifugázás okán, hogy a nagyja elszabaluló szálacska távozhasson a takaróból. Mosózsák használata erősen javasolt, ilyen méretnél jó szolgálatot tesz egy párnahuzat postásgumival lezárva:


 Mosás után szárítás, itt már szépen elkezdi hullatni a szálait, és kezd látszani a rojtozódás:


 Száradás után erősen kirázva szinte már kész is:


 Valahogy így fest (ugye, hogy ti is ezeket a színeket szeretnétek a nyolcvanadik szülinapi takarótokon látni?):


Mikor megbeszéltük mamival, hogy milyen színek legyenek, ő egyből rávágta, hogy ne "öregasszonyos" legyen, hanem csupa vidám színek, mikor megkérdeztem, hogy sötét, decens anyagokat válogassak-e össze. A hátlap azért végül ez a kedves, virágmintás világos szürke lett, legfőképp, hogy a rojtozásban kibukkanva ne kiabáljon ki a színek közül. Aztán, ha Kerimami mégis "öregasszonyosra" vágyna, legfeljebb a hátlapot fordítja kifele, még akkor is szép tűzött takarója lesz. :o)


Most viszont sürgős levágásra vár egy farmer és még sürgősebb megvarrásra egy díszpárnahuzat, szóval...


Folt. köv.

2017. október 10., kedd

Egyben...

... de még közel sem készen.
Ma már állványozni is kellett, hogy a sorok összevarrásakor a kész (egyre növekvő) rész ne húzza el a varrógép alól a széleket:


 De végül jól állok, mert az egész máris egyben van. Csodásan tűzött hátlap:


 Nagyjából kész előlap:


Hogy mi van még hátra? Körben kétszer végigszaladok a varrógéppel a szélén, aztán előkapom a nagy ollómat és ujjnyi csíkokban beszabdalom az összes varrásráhagyást. Utána már csak egy mosás párnahuzatban, erős centrifugálás, kirázás és száradás után porszivózás következik.

Folt. köv.

2017. október 9., hétfő

Két kép

Többre nincs idő! :o)
Vasárnap délután kipótoltam a hat szabad helyet, és elkezdtem összevarrni a blokkokat sorokká:


 Ami hétfő délelőtt tízre meg is volt. Most jöhet a sorokból takaró összeállítása. Aztán némi rojtozás és porszivózás, és máris kész lesz. Csak sajnos közben dolgozni is be kell járnom.



Még egy-két sor talán a mai napba is belefér...


Folt. köv.

2017. október 8., vasárnap

Hatékony szombat

Szombat reggel kiszabott foltokkal, flízzel és kitakarított-megolajozott varrógéppel innen indultam, mihelyst kicsit kivilágosodott a szoba:


Aztán a varrás közben készült ebédre sütőtökös tészta (a nyáron kipróbált cukkinis mintájára, csak sütőtökkel és feta sajttal), megsült egy tepsi Kossuth kifli mára, mostam és teregettem két adagot, ami újabb munkát generált, mert a szárítóról a nagy szélben a szomszéd kerítésre csapódott és kiszakadt a párnahuzatom. Mivel amúgy nincs még megkopva az anyaga, kijavítottam hamar:


Felvasalós vászon közbéléssel bevasaltam a visszáján és kétféle cérnával elcikkcakkoltam a színoldalon. Legfeljebb innentől ez lesz mindig az alja. :o)


 Gasztroangyalt néztem, kutyát sétáltattunk, és az esti Poirot közepére el is jutottam odáig, hogy minden kiszabott folt készre steppelt blokkokká változott:


 Hat darab hátlap és flíz maradt csak utánuk, hogy ha kirakom a többi foltot, még utána variálhassak, hogy tervezett káosz alakuljon ki. Tehát ha minden folt megtalálja a helyét, még beugorhat hat, akár teljesen új szereplő is.



Délután innen...


Folt. köv.

2017. október 7., szombat

Megint belevágtam...

... magam egy nagyon rövid határidejű nagyobb feladatba.
Két hetem van rá, hogy befejezzek egy takarót. Ami nem tűnik kivitelezhetetlennek, de ha beleszámoljuk, hogy teljes munkaidőben dolgozok egy gyárban, háztartást vezetek, napi egy órát a kutyával vagyok...
Sebaj, a remény hal meg utoljára. Legfeljebb megint nem alszok... :o) (ez persze nem igaz, aludni muszáj)
Szóval hétfőn megvettem ezeket a gyönyörűségeket, és amint hazaértem, mentek is egy jó forró fürdőbe:


Amíg a vásznak áztak, a flízt hamar fel is kockáztam méretre (közben elmentem hazahozni a kertből kilopózott kutyát):


 Kedden délután felszabtam az összes hátlap kockát, vagyis csak majdnem az összeset, mert menet közben derült ki, hogy rosszul számoltam, és kell bizony még másfél méter az anyagból:


Amit szerdán megvettem. Most szombat reggel van, minden darab kiszabva vár, a varrógépet kipucoltam és megolajoztam egy maratoni tűzéshez, tehát...


Folt. köv.

2017. október 2., hétfő

Mi is megkutyásodtunk!

Na nem azért, mert ha Krisztiéknek van, nekünk is kell, csak így alakult. Nem terveztük előre, talán a Férjnek szülinapjára vett plüss tacskó indította el a lavinát, meglehet.

Aztán jött az a - tán ismerős által kedvelt, vagy hirdetésként a Facebook hírfolyamban megjelent - kvázi kutyaajánló, ami olyan cuki volt, hogy átküldtem a linkjét Z-nek, félig viccből, félig komolyan.

bemutatkozó kép
Bemutatkozó "hirdetés" :
"- Pszt... Még ébren vagy?
- Igen. Mi a gond, Pici?
- Semmi... Vagy mégis. Egyszer nekem is lesz gazdám?
- Biztosan. Egyszer érted is eljön az igazi.
- De nehezebben, mint a többiekért... Örökbefogadó napra sem visztek.
- Mert nem szereted, ha megemelnek. Odakaphatsz. Azt meg nem szeretnénk.
- Értem. De a gazdimnak majd megengedem ezt is egy idő után. Csak így elsőre olyan... Olyan intim.
- Megértem. Nem minden kutyának megy elsőre, nincs ezzel baj. Nem vagyunk egyformák. Ezt leszámítva egy barátságos, de csendes és nyugodt, minden kutyával kompatibilis, pórázképes és lakáshoz szokott szépség vagy. Egy hosszú szőrű tacskó keverék kan.
- És ez számít?
- A gazdidnak majd fog. Hidd el.
- Akkor keressük meg még ma éjjel!"

Innen aztán felgyorsultak az események, Z írt az egyesületnek, egy szép szombat délelőtt kilátogattunk Surányba, ismerkedni, és Pici annyira örült nekünk, mint még senkinek. Még sétálni is elvittük:

Eldöntetett tehát, ő a mi kutyánk, mi az ő gazdái, hazafelé máris megvettük az alap felszerelést, tálat, kaját, pórázt. Mivel aznap délután éppen egyesületi ülést tartottak a lányok, estére egy kedves páros el is szállította hozzánk az új családtagot, egyben letudva a környezettanulmányt is.

Azóta mindig cukiságriadó van, imádjuk, ahogy alszik, ahogy játszik, ahogy ül... ahogy van. :)
kaját kunyerál saját reggelije után

lemondott az ágyunkról a fotelért cserébe

látjátok a kis ördögszarvait? :)
Azért tán varrni is lesz még idő...

Folt. köv.

2017. szeptember 28., csütörtök

Soha nem ér véget

Vannak dolgok, amiket mindegy hányszor csinálunk meg, újra és újra meg kell tennünk. Mint a takarítás és társai.
No meg, hogy telefontokot varrjunk bátyánk új telefonjára. :o)
Kíváncsi leszek, mikor érünk el odáig, hogy a készletében levő számtalan tok valamelyike jó lesz a legújabb telefonra is, és nem kell már újat varrnom! Persze szeretek neki varrni, ő aztán értékeli és használja is a kezem munkáját. A piszok telefonos cégek meg gondolom direkt nem szabványosítanak...
Mindenesetre steppeltem némi rejtjelet két flízen át is:


 Elsőre a medvés-terepmintás anyagot szedtem elő bélésnek, de az már megszokott volt, így hát előbányásztam ezt a turkált műselyem anyagot Garfield-dal, hogy Zolinak poénos legyen a bélés, Atinak meg azért, mert szereti a macskákat:


 Ugyanis páromnak meg elveszett-majd megkerült a telefontokja, de ráfért már egy csere, amúgyis szakadt volt. Ezért aztán két hasonló tok készült, kívűl szolídan férfias változatban:


A flízt hosszanti vonalakkal steppeltem a farmerhoz, de a betűkön keringtem néhány kört a varrógéppel, ezért néz ki az első képen rejtjelnek a tűzésük.

Máris előrajzolva vár egy rahedli a használt betűkből, azok azonban egy másik használati tárgyra kerülnek hamarosan.


Folt. köv.

2017. szeptember 19., kedd

A macska fülit!

Azt kellett megjavítani, hogy Orsi agyon szeretett, kézműves, macskás szatyrát lánya, Luca még évekig hordhassa.
Ilyen volt:
foszlott, néhol kiszakadt fülek

pakolástól kiszakadt zsebsarok

a táska nagy része viszont teljesen jó állapotban

Ilyen lett:
új, bélelt fülek

megerősített fül-illeszkedések

kijavított, megerősített zsebsarkok
Ismertek, ha rajtam múlik, valami tarka anyaggal egészítettem volna ki, de szerencsére volt színben elég jól passzoló, visszafogott, egyszínű vásznam is azért. :)
A tarkákkal majd a magam kedvére...

Folt. köv.

2017. szeptember 16., szombat

Variáljunk!

Mind a kilenc elem elkészült a tervhez, a főszereplők (és kiindulási pontok) a szirmok voltak előző babatakaróból, és a csodás horgolt csipketerítő, amit egy kedves ismerősünk még kedvesebb édesanyja készített direkt nekünk, direkt ilyen jellegű felhasználásra. Jó, elég sokat kellett várni, hogy megtalálja a helyét, de most talán igazán jó a körítés hozzá.


 Ezen a ponton jött az a folyamat, amikor kitalálunk és Skype-on megvitatunk Zsuzsival mindenféle variációt, hogy akkor most legyen-e közéjük keret, vagy csak a szélén, és a szirmok vegyes színekben legyenek, vagy színenként külön, meg effélék.


 A végeredményen közbül és szélről is keskeny pöttyös keret, a szirmok vegyesben és forgolódó irányokban:


A tűzésre még várnia kell egy kicsit, míg pár apróságot összehozok, amiknek van határideje ezzel a darabbal szemben, amit csak saját kedvem után varrok.

Konyhafronton is variáltam, többféle képpen is...
Először is a lángos tésztájában kicseréltem a fehér lisztet világos rozslisztre (glikémiás index volt a szempont). Aztán meg a tészta egy részébe szalonnát vagy hagymát szendvicseltem. A végeredmény felülmúlja a hagyományos lángost, annyit mondhatok:


Minden fronton...

Folt. köv.

2017. szeptember 13., szerda

Nadrágszoknyák... de nem úgy

Egy felnőtt férfi nyári anyagú öltönynadrágját vágtuk rövidre, egy tematikus esküvőhöz, onnét maradt meg a két, kellemes anyagú, szép színű (enyhén lilás kékek, még ha ez nem is jön le teljesen a képekről) nadrágszár:


Amik hosszú várakozás, és többszörös passzdarab keresgélés után találtak megfelelő kiegészítőikre, és válhattak testvér szoknyácskákká:
a kisebbik

a nagyobbik

a szokásos virág rátét

tesóknak ideális

A pöttyös vászon maradékát meg, ahogy félretettem, pont megint remekül kiegészít vizuálisan egy szintén régebb óta várakozó projektet, tán már azzal...

Folt. köv.

2017. szeptember 12., kedd

A kalózok visszatérése

Pár éve varrtam egy helyes, kalózmintás anyagból pár gyerekruhát. Egy vásárlónk meglátta őket, és azzal a kéréssel keresett meg minket, hogy ebből az anyagból, ezeket a fazonokat szeretné, de más méretben, három testvérkének. Egy nagyobb kisfiú, valamint egy fiú-lány, kisebb ikerpár részére készültek hát most a következők:
- nadrág a fiúknak, gumis derékkal, rátett, kockás zsebekkel, és kockás felhajtóval, hogy sokáig ne nőjjék ki
- A vonalú ruhácska a kislánynak, szintén egy lassan kinőhető fazon
- nyálkendő a kicsiknek (ilyent először varrtam, remélem, beválnak, a patentos záródás miatt mindkét oldalukon használhatóak, és egy extra nedvszívó réteget is kaptak)




Szeretek kollekcióban gondolkodni, nyugodtan keressetek eztán is effélékkel...

Folt. köv.