Oldalak

2017. május 21., vasárnap

Megtartjuk... :o)

Elkészült a színes maradékos kistakaró. Ami ezentúl nem feltétlen takaró lesz, mert párommal közösen megszavaztuk, hogy ez bizony, akármilyen kicsi is, nálunk marad örökre. Hol ide, hol oda tesszük majd, és gyönyörködünk benne, mert mindkettőnknek a szívéhez nőtt.


A tűzéssel sem volt gond megint, a padlóra ragasztós módszer igen jól működik. Egy helyen csíptem be a hátoldal anyagát, de azt öt perc alatt kijavítottam.


 Piros pöttyös anyaggal szegtem be, végülis az egész a piros pöttyös margarétásból indult. A tűzés csak egyenes, hosszanti vonalakból áll, minden varrásvonal mellett jobbról és balról egy varrásráhagyásnyival, azt a távolságot könnyen tartottam a varrógépen. Szépen összetartja, de mégis mesésen puha maradt.


Gonoszságból a végére idebiggyesztek egy sütis képet, a második nekifutásom hájas kategóriában még szebb lett, mint az első. A diós tölcséreim még az én várakozásaimat is felülmúlták...


Most épp egy megrendeléshez gyűjtögetem az ötleteket és anyagokat, azzal...


Folt. köv.

2017. május 10., szerda

Színes maradékos

Innen indulva:


 Az összes foltot felhasználva kirakóztam ezt, és a lyukakhoz vágtam a még nagyobb darabban maradt anyagból két csíkot és egy kiegészítőt sárga kockásból, hogy aztán minden sor egyforma hosszú legyen nagyjából:


 Kipótolva a sorok messze nem tűnnek egyformának, de egyikből több, másikból kevesebb fogy el az összevarrásnál a varrásráhagyásokba:


 Az előlap kész, hátlapot is találtam, a flízt öt darabból összefoltoltam, tehát most ott tartok, hogy biztostűket kanalazok a három rétegbe tucatszám:


És hogy ez a bejegyzés se legyen csupán varrós, egy konyhai művészkedés, a kétszínű piskóta ilyen szép lett (hozzátenném, feleslegesen, mert a nutellás hab eltakarta) :



Folt. köv.

2017. május 6., szombat

A zokni felett

Mármint magasság szempontjából fölötte, mert most meg Boróka kedvenc, ám valahogy kilyukadt térdű cicanadrágjait javítottam. Kettőn csak egyenes szakadás volt, azokat kívülről összevarrtam, majd a foltokkal eltakartam, ezeken a másik lábszárakat nem is foltoztam. A harmadikon nagyobb lyuk volt, ott mindkét szár kapott egy-egy ovális, pöttyös foltot, és a lyukat még extrán is körbetűztem, hogy hátul se tudjon tovább szakadni.

Folt. köv.

2017. április 29., szombat

Zokniblog

Mert ha nem gasztro, akkor zokni. Főleg, mert a könyökfoltos zoknik is népszerűek voltak... :o)
Nálam a téli zoknik kezdtek kopni, sajnálatomra. Ezek hosszú szárú zoknik, nem is panaszkodhatom, évekig bírták, mire a talpuk foszlásnak indult.


 Ellenben a száruk még kifogástalan állapotban van, tehát megpróbáltam megmenteni őket. Így a kopott sarokrész fölött ívesen végigvarrtam, levágtam a talprészt, aztán elcikkcakkoltam a ráhagyást:


Az eredmény három pár rövid ám vastag zokni, ami itthonra tökéletes lesz, mert melegítőhöz már nem nélkülözhetetlen a térdig érő hossz.


 Az egyik darab láb-próbán. Az elején a varrás nem feltűnő, nem kényelmetlen. Hogy ezen állapotban meddig bírják, még talány, de szerintem azt a rájuk fordított tíz perc varrást tuti megérték.



Közben újabb színes patchwork projekt van folyamatban, azzal...


Folt. köv.

2017. április 26., szerda

Hová szaladnak a hetek?

Előre szólok, nem leszünk gasztroblog még mindig, bármennyire is ezt sugallják majd a képek, a végén szépen befoltosodik ez a bejegyzés is.
Megint két hét telt el a legutóbbi blogolásunk óta, ami nem tükrözi híven a valóságot, miszerint nem csinálnánk semmi érdemlegeset, csak hát a varrások néha elhúzódnak.
Bezzeg a főzés ugye napi szintű, és hát ott azért akadtak mostanság is fényképre érdemes dolgok...
Pestos és pizzás csiga:


Házi gyros fűszerkeverék, ha már anyukám kért, a boltban meg épp nem volt. Interneten talált recept, simán jobb, mint a bolti (bár az íze tökéletesen azt másolja, ha már megkedvelted), és ugye ízfokozómentes. Recept itt


 Aztán volt hosszú hétvége, amikor azért lehetett kint sütögetni, és friss görög salátával enni a tárcsán sült húst ebédre, a kinti asztalnál...


Utána meg lett tél újra, mikor sok sok hó és hideg szél, és fagy próbálta tönkretenni a kertészkedés reményteli eredményeit ( a túlélők túléléséről idővel véleményezhetünk, a virágoknak biztos nem tett jót, a paradicsompalánták azért szerencsére védett helyen növekednek):


 Aztán kevés volt a virsli egy ebédre való virslis lángoshoz, tehát pirítottam hagymát szalonnával, fűszereztem némi zöldfűszerrel és kevertem hozzá pár kanál tejfölt, és máris betöltöttem a maradék tésztát...


Tegnap kenyérfelfújt volt, sütés után frissiben mindig hálás ételfotó téma, amíg össze nem esik. :o)


És mindezen főzések mellett minden nap szakítottam egy kis időt némi anyag turkálásra, és szabásra, így vagy egy hét alatt eljutottam idáig,  holnap kirakózhatok velük:


A kiinduló anyag a margarétás-pöttyös maradék volt, egész picit kopottas, így az újrahasznosítás jegyében válogattam mellé hasonló állapotú mindenféléket. Van itt kötény, terítő, ágynemű, szoknya levágott alja, mind mind picit kopott, de egészséges állapotban. Megpróbálok foltolni valamit belőlük, hogy fakuló bájuk még egyszer megcsillanhasson. A fenti képen a vaku erőst javítja a kinézetüket, a lenti, vaku nélkülinél viszont sokkal jobb karban vannak...


Végezetül a mai ebéd: töltött karalábé, csak befalok egy adagot, és már indulhatok is megint melóba, tehát a foltos kirakózás marad holnapra.



Folt. köv.

2017. április 12., szerda

Jelzőkben telhetetlen

Újrahasznosított: a bélés egy turkált ágynemű, a zsebei az eredeti köpeny (otthonka?) mentett darabjai, a piros anyag minden darabja amúgyis maradék, Zsuzsi varrt belőle Csillának fűzőt.


 Belül is szép, sőt cuki: miután minden varrás kész volt, kifordítás előtt is lefotóztam, mert így is megállná a helyét kistáskaként, csak ne látszanának a varrások...


 Talpraesett: nagyon kevés merevítéssel (bevasalós közbélés a bélésen) is megáll a saját lábán.


 Cipzáros: a záródást egy piros cipzár szavatolja.


 A külsőnél aztán tobzódhatunk, piros pöttyös, virágos...


 ... csipkés, fűzős...


 ... kisméretű, futkozós:



De még mindig maradtak darabok a virágosból, amikhez máris ötletelek, hogy hasonló (kicsit sápadt) társakkal mivé válhatnának...


Folt. köv.

2017. március 28., kedd

A sárkányokkal nehéz...

Bár készséggel elismerem, hogy ennek a táskának az elkészültét nem a rajta levő sárkányok nehezítették meg, hanem az, hogy a varráshoz mindig időt kellett keresni. De végre elkészült (amúgy még totál időben vagyok vele, ballagási ajándék lesz).
Nagy, pakolós méret, akár iskolatáska is lehet. Széles, flízzel bélelt pánttal, ha megpakolják is kényelmes lesz. Felül két cipzárral záródik.


 A hátulja lényegesen attraktívabb, de mivel ez táska, igazából bármelyik oldal hordható kifele is:


 A bélésről már korábban mutattam képeket, négy bevágott zseb van benne, kettő cipzáros. 
Az egész ötlet onnan indult, hogy Zsuzsitól kaptam ezt a farmert, ami végül senkire sem lett jó sajnos, viszont ezeket az állati sárkánymintákat nem hagyhattam veszni:


Terítéken egy piros-pöttyös-virágos táska minden hozzávalója, remélem azzal gyorsabban haladok majd. Szóval...


Folt. köv.

2017. március 19., vasárnap

Szimultán

Ha az ember hájas tésztát akar készíteni, legjobb, ha előre gondolkodik. Kell hozzá háj persze (decemberben disznót vágtunk, ezek az ügyes fiúk pedig megpucolva, ledarálva zacskózták nekem a hájat), de ez csak az egyik alapvető szükséglet. Kell még idő, meg türelem ugye. No, ezért kell pénteken két napra főzni székelykáposztát, és lehetőség szerint délutános héten jusson az ember eszébe, mert akkor jobb eséllyel nem kell túlórázni szombaton. Valamint kell egy jó recept, nekem Borbás Marcsi könyve volt az ihletadó, karácsony óta nézegetem, legfőképp ezt a receptet! (ajándékba kaptam páromtól, persze most már szeretném az előző két szakácskönyvét is...)
Szóval kezdjük lehetőleg korán reggel, hájjal-liszttel-ecettel:


 Aztán életünkben először gyúrjunk rétestésztát is. A deszkához csapkodás volt a kedvenc részem, és igen elégedett voltam a végeredménnyel. Ezen a ponton kell először pihentetni. Tehát van félóránk ágyazni, kávézni, netet nézegetni.


A következőkben jön a hajtogatás, ez se kivitelezhetetlen feladat, és a három nyújtás-kenés-hajtogatás közt megint csak marad idő mosógépet indítani, mosogatni, teregetni, takarítani (ha elég kicsi lakásban laktok, mint én, ami ilyenkor aranyat ér!), tüzet gyújtani a kályhában, stb.
 

 A legvégén jön az igazi türelemjáték, négyféle lekváros, valamint diós és mákos töltelék applikálása az újra kinyújtott és felszabdalt tésztába. És háromszor huszonöt perc sütés, legalábbis nekem három tepsire való sütim lett. Mondjuk amíg az egyik sült, töltögettem a következőt. Lényeg a megfelelő időkihasználás, de ezt a legtöbb nő tudja. ;o)
Réges rég, egy messzi messzi galaxisban:
 

Esküszöm, nem vagyok Star Wars rajongó, de az egyiránypontos ábrázolás már rajzórán is a kedvencem volt. Viszont mindig a film indító szövege jut eszembe róla! :o) 
Kezdéskor utána néztem, hogy a fele tésztát le lehet-e fagyasztani (igen), mert a könyvben ebből az adagból sütöttek édes sütit, sós rudakat és még két nagy lapot krémeshez is. De aztán párom közölte, hogy ő egyedül megeszik ennyit, szóval, ha a vasárnapi ebédhez is vinnék, ne aprózzam az adagot... És valóban, ilyen nagy családnál, ahol mindenki szereti a hájast, nem tűnik ez a mennyiség soknak:



Elsőre még nem annyira jó, mint anyósomé, vagy nagymamámé, vagy barátnőm anyósáé... de szuperfinom. Tehát a maradék háj a fagyasztóban (még három ilyen porció) felhasználásra fog kerülni, vitathatatlanul.
Ez után a kimerítő nap után (azért nem gáz, csak az idő, az tényleg kell hozzá) leültem szépen a tévé elé, indítottam egy filmet gépről, és kézzel szépen bevarrogattam a készülő farmertáskába a bélést:


Az eredmény pedig:


Hopp, most nézem csak, hogy egy gombostűt benne felejtettem... :o)
Legközelebb a táska pántjával és cipzárjaival...


Folt. köv.

2017. március 17., péntek

Lassú víz partot mos

Avagy hogy varrjunk úgy, hogy két hétig ne legyen mit blogolni?
Nem bonyolult!
Fogjunk hirtelen felindulásból egy szuper sárkánymintával tarkított farmernadrágot, ötöljünk ki belőle egy iskolainak is megfelelő táskát, aztán álljunk neki varrni, de folyton improvizálva, semmi tervezés! :o)
Dolgozzunk mellette főállásban, tartsunk fent egy háztartást, néha olvassunk, vagy filmezzünk varrás helyett, közben meg varrjunk olyan mutogatni nem való dolgokat, mint munkásruha javítás...
Na mindegy is, lényegében itt tartunk:


A farmerból először is már van egy táskatest, valamint két maradék szár, amiből majd vállon kényelmesen átvethető széles pántok lesznek.
A folyamatot tovább lassíthatjuk, ha a bélésbe négy darab bevágott zsebet képzelünk el, kettőt ráadásul cipzárosra. Ezzel újabb napokig elszöszölhetünk, főleg ha a párunk nem és nem hajlandó megvarrni a munkában töltött időnkre neki kiszabott penzumokat. :o)


Azért lesz ebből valami, még tán a határidőül kitűzött ballagás előtt is...

Folt. köv.

2017. február 28., kedd

Világ csodája

Vagyis amikor én megszerettem a steppelést. :o)
Nem titkoltam eddig se, a takaró varrásból a foltozás a kedvenc részem, a hátlapozást, steppelést, ha lehet inkább Zsuzsira lőcsölöm. Ezúttal azonban változni látszik a helyzet.
Kipróbáltam külföldi foltosoktól ellesett trükköket, például, hogy a hátlapot leragasztgatjuk a parkettára maszkoló szalaggal, szépen kisimítva:


 Aztán a flízt és az előlapot is gondosan kisimítgatjuk rajta, és kiskanál segítségével teli tűzködjük biztostűkkel:


A kiskanál abban segít, hogy a feszülő rétegeken sikeresen áttolt biztostűt könnyebben bezárjuk, kéz sérülések elkerülésével.


Először csak az egyik színt gondoltam átlós irányban letűzni, de aztán kedvet is kaptam tovább varrni, és ránézésre is szükségesnek tűnt (optikailag, nem rögzítés okán) a másik színű kockákon is átfutni. És most szó szerint értem! Átfutottam rajta a varrógéppel oda, s vissza, semmi igazgatás, húzkodás, idegeskedés. A fenti rögzítési metódus oly mértékben biztosan stabilizálja a három réteget, hogy az egész steppelésben csak arra kell figyelni, hogy betuszkold a széleket a gép alá.
A végeredmény hátulról, tán három-négy milliméternyi becsípés keletkezett, amiket úgy vettem csak észre, ha az orrom is beledugtam a hátlapba:


Az előlap már a szegőpánt rávarrása után:


Egy régebbi felnőtt takaró anyagainak maradékait használtam el, már akkor néztem, hogy ez jó lehet még épp egy kisméretű takarónak. Az akkor négyéves unokahúg cuki kis zombiknak aposztrofálta a kalózkoponyákat, akik ráadásul folyton puszit adtak neki. Mégis, most, hogy megmutattam az előlapot egy ismerős anyukának, akkorára kerekedtek a szemei, mint egy csészealj.


Pedig ebbe még virágos kockákat is csempésztem. :o) Majd meglátjuk, mi lesz a többi ismerős véleménye... Szerintem más is vállalhatónak fogja tartani, hisz a rózsaszín és világoskék babacuccért sincs mindenki oda.
A hátlap fehér-fekete mintás vászon, a szegőpánt bordó-fehér kockás vászon, a régi takarónak ez volt a hátlapja:


Konkrét varrnivaló épp nem vár sorára, tehát valami húsvéti nyulaskodással...


Folt. köv.

2017. február 25., szombat

A könyökfoltos zoknik esete

A könyökfoltos zokni esete
8 pár ilyen jó kis túrazoknim volt. Amikor az első sarkát szitává tapostam, kidobtam. Micsoda meggondolatlanság volt... Amikor hirtelen még két pár ugyanúgy járt, miközben a felső része, de még a zoknik orra is tökéletes állapotban volt, megoldást kerestem. Az egyik párat feláldoztam transzplantációs alapnak, szétvágtam, és vetex-szel bevasaltam a hátoldalát. A másik pár ebből kapott cuki foltokat, és az esetleges további lyukasodásokhoz is maradt még foltnak való...

túrázáshoz rizikós, de itthonra tökéletes
Folt. köv.