Oldalak

2015. február 28., szombat

Határidők

Néha egymásra torlódnak varrnivalók, amiknek bizony határideje van. Akkor is, ha erre a hét közben beszerzett nátha nincs tekintettel...
Tehát a mai nap húzósra sikerült (legfőképp erősen gyógyulok).
Első lejáratú projekt Eszti keresztlányom szülinapi ajándéka, ami hét közben volt, de szerencsére csak most, hétvégén ünnepeljük.
Beszereztem a bolti, Violettás tolltartót (százszor különbet varrnék, de ha egyszer ez a vágya...) színesekkel megtöltve, de persze csak nem köszönthetek sk. ajándék nélkül.
Mivel Bius lila szoknyája is nagyon tetszett a hölgyeménynek (és ő volt a készséges próbababám is anno), megismételtem, picit más csíkokat szabva.
Itt szavaztunk Zsuzsival, hogy a fodor hogy' álljon:





Aztán sitty-sutty, kézzel befodroztam (nekem az még mindig jobban megy, mint géppel):




Ezen felül pedig az én saját varrású hajpántjaimra is áhítozott a kisasszony, ezért inkább varrtam nekivalókat:




Alig van velük munka! :o)

Remélem örülni fog nekik, én pedig máris szabok tovább, mert még a titkos csomag igen soványka.


Folt. köv.

2015. február 22., vasárnap

Indokolt igény

Párom nem használ pénztárcát. Sem igazolványtartót. Én viszont utálom az aprópénztől és kulcsoktól kilyukadt nadrágzsebeket javítani, meg a gyűrött igazolvány jellegű cuccokat (főleg, hogy pénzbe kerül újat csináltatni belőlük), így aztán mióta csak ismerjük egymást, farmer "szütyőkben" kénytelen tárolni ezeket a holmikat. Bár ezeket legalább szereti. Olyannyira, hogy az összes meg van még a szekrény egy előlem rejtett zugában...
Ez itt a legutóbbi példány:





A farmernadrágból bontott címke nem díszítő funkciót tölt be, legfeljebb annyiban, hogy viszonylag dekoratívan takarja a zseb cipzárjának felső felét.
A héten rendelést kaptam, hogy kéne már egy új példány, mert valamelyik igazolvány sarka kikoptatta az anyagot, és majdnem lyukas már...
Mire én kézbe kaparintottam, nem annyira "majdnem" volt lyukas:



Alaposabb vizsgálat után három folytonossági hiány is találtatott:




Rock koncertre fura kesztyűnek még jó lenne. :o)
Ezért varrtam ezt az új darabot (a farmeros dobozok úgyis elöl vannak) :





A zsebhez most nem találtam rövid cipzárt, ezért gondoltam érjen hát széltől-szélig, mi baj lehet?!, a zsebet így is nyitja és zárja. Viszont ilyen hosszú címkém már nem akadt a címkés dobozomban, de szerencsére ott tanyáznak a Zsuzsitól karácsonyra kapott cuki szalagjaim is, amiből ezt a birkást még pasi-cuccon is vállalhatónak minősítettem, és szerencsére így volt ezzel Atim is! :o)
Most tehát vissza a titkos csomag következő darabjaihoz, azokkal...


Folt. köv.

2015. február 21., szombat

Titkos csomag 2. rész

Második szereplő is megvarratott, egyező anyagválasztással és stílussal, csak épp neszeszer formában. Azaz inkább tárca formában, mert neszeszer formája kis méretben öltött testet:





Bár a virágokat már egy nagyságrenddel nagyíthattam a zsepitartóhoz képest:




A bélése is élénk, türkiz vászon:




Így tehát már ketten várják a többieket:




Vagyis...


Folt. köv.

2015. február 18., szerda

Titkos csomag 1. rész

Zsuzsi kérésére készül egy titkos csomag nálam. Több alkotórésze lesz, egy téma köré variálva.
Első darabja egy papírzsepi tartó.
Farmerből, rátétmintával, rojtos szélekkel, ahogy mi szeretjük (és reméljük más is!).





Először azt hittem, hogy amilyen kis karcsú lett, már megint alulméreteztem a varrásráhagyásokat, és két szem zsepi se fér majd bele.
De szerencsére tíz is belefér:




Több rátétminta sablonja is sorakozik a sorára várva, de itt annyira kicsi volt a hely, hogy ez egyik kedvencünket kicsinyítettem méretre, hogy a tartóka felén is elférjen:




Hogy mennyire picire? :o)
Ennyire:





Ma folytatom a következő darabbal, az se sokkal nagyobb...


Folt. köv.

2015. február 8., vasárnap

Miss Marple

Elkészültem Zsuzsi hastáncos-fellépős cucc szállító-óriás táskájával.
Hogy hogy jön ide Miss Marple?
Hát mert töltetlenül nem fix-en merevek a táska oldalai, így az első fényképen határozottan az öreg hölgy szőnyegtáskájára emlékeztett a formája:





A bélésből csak az anyag látszik a következő képen, harsány narancssárga, tenyérnyi gerberákkal (aki a zsebelosztásra kíváncsi, nagyítsa ki az előző poszt idevágó képét!):




A méreteket szemléltetendő /43x33x23/ (és hogy teljes formájában is kibontakozzon a fényképeken a táska) kettő díszpárnát raktam bele, simán elfértek, nem kellett szuszakolni:




Ilyen az eleje:




(az egyik díszpárnám kicsit puhább töltetű, ezért a bal oldal roggyantsága)

Oldala zsebbel:




Háta, cipzáros zsebbel:




A talpa, sűrűbb tűzésekkel, belül plusz egy réteg táskamerevítőt is kapott:




Itt és az oldalnál látszik, hogy tulajdonképpen két anyaggal dolgoztam, mert a nagyobb felületeket kiadó, bútorvászon jellegű anyag sajnos nem adta ki az összes szükséges alkatrészt.
A tetején pedig látható, hogy én még ilyen szépen cipzárt nem tudtam bevarrni, mint ide:



Most aztán mehet a hastáncos fellépni, stílusos táskával, amibe (remélem!) minden holmija belefér!
Én meg előszedem a farmeros dobozokat, és egy Zsuzsitól kapott megbízással...


Folt. köv.

2015. február 6., péntek

Luca széke

Ja nem, Zsuzsi táskája! :o)
avagy Sziszifusz mindenhova beteszi a lábát...

Tavalyi szülinapunk óta halogatódik nálam ez a terv, miszerint Zsuzsinak kéne egy naaaagy táska a hastáncos fellépő cuccokhoz. A méret a jól ismert teszkós, coopos stb. óriástáskák. Csak azt beszéltük meg, hogy legyen teteje is, cipzáros.
Kb. két hete bajmolódom vele, nem mintha bonyolult lenne, csak alig tudok rá negyed-, fél órákat lopkodni.
Elég sok részletet kellett azért kidolgozni benne, lassan alakulgat, már csak össze kell állítanom.






Mert kérem a bélésen négy letűzött zseb (sárga kockás vászonnal stircelve), egy bevágott, cipzáras zseb, egy palack és egy esernyőtartó segíti az organizált berakodást.





A külső részen egy oldalzseb, és szintén egy bevágott, cipzáras zseb, valamint cipzár a tetejében és rengeteg tűzés adott egy-egy alkalomra aprólékos munkákat (na meg nagy "kedvencem" a pántvarrás).

Rendes foltvarró láncvarrásban varr:





Még akkor is, ha táska alkatrészeket állít épp össze:






Valamint egy kép, és a recept hozzá új konyhai kedvencemről, mert ebben a témában is régen írtam:





Kelt muffin:

5 dkg élesztő
2 evőkanál cukor
2,5 dl tej
50 dkg finomliszt
5 dkg vaj
1 kiskanál só
1 tojás

Az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk, a liszttel és a felolvasztott vajjal összedolgozzuk, és megkelesztjük. Ezután belisztezett gyúrólapon 3 centi vastagra nyújtjuk, majd pogácsa szaggatóval karikákra vágjuk.
Egyenként kicsit megsodorjuk és a muffinforma mélyedéseibe tesszük. Tetejüket tojással megkenjük, előmelegített sütőben közepes lánggal (200°C, légkeveréses sütőben 175°C) 30-35 percig sütjük.

Mint fentebb is látható, az én verzióm messze nem muffin alakú... valamint tunningolt.
Módosításaim (a receptben is volt pár apró, de azt már eleve úgy írtam le, ahogy nekem jobban bevált):
Lisztezett deszkán 1,5 centi vastagra nyújtjuk, félbe hajtjuk, szétnyitjuk, és megkenjük tojással az egészet. Ezután a felezőig megszórjuk apróra vágott szalonnával (bacon, sonka, kolbász, kinek mi tetszik!) és reszelt sajttal (5-10 dkg bőven elég). Egymásra hajtuk a két felet, kicsit megnyomkodjuk kézzel, aztán tetszés szerinti formára vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, megkenjük tojással, és a fentiek szerint sütjük.
Én először kockákra vágtam, utána óriás félholdakat szaggattam belőle, most keskeny csíkokra vágtam, bár utóbbiak hajlamosak eldőlni, de akkor sincs gond, ugyanolyan szépen megsülnek.

Most megyek és húsz egész percet varrással töltök, hogy az a szegény táska is elkészüljön valamikor. :o)


Folt. köv.

2015. február 4., szerda

Köztes varrás

... megint. Lehet, hogy halogató rossz szokásom kisugárzik, és másokon keresztül a kezemre dolgozik? :)

Egy melegítőfelső javítására kértek meg. A cipzár szétjön, de mivel a tulaj levarrta az eleje széle alátéteit, azt mondta, hogy a cipzár kibontása nem jöhet szóba, inkább varrjuk össze az elejét az aljától a Puma alattig, hogy belebújós legyen.

Hát, én nézegettem, de nyilván a cipzár felett képtelenség összehúzni az anyagot. Először arra gondoltam, hogy egy keskeny fekete csíkkal fogom eltakarni a cipzár alsó részét. Aztán jobb ötletnek tűnt, ha az alátét tűzésvonaláig kihozom a takaró darab szélét, és azt terveztem, hogy a felső szélétől felfelé majd széles díszítő öltéssel hangsúlyozom tovább a vonalat. De aztán ez nem tűnt olyan jónak...
ööö, nem! :)

Krisztivel megszavazva tovább bővítettük a tervet, így végül teljes hosszára passzdarabot kapott az eleje középrész. Nem a legszebb javítás, ami kikerült a kezem alól, de azért mégis megmentettem egy melegítőfelsőt a kidobástól!
uppsz,  nem is teljesen szimmetrikus
Na, akkor megint vissza a macikhoz!

Folt. köv.

2015. február 1., vasárnap

Manósziszifusz

Mivel különösebb terv nélkül, csak a szükséges méretek tudásával vágtam bele ebbe a hátizsák projektbe, alaposan megizzasztott. Mindent menet közben találtam ki, emiatt aztán volt, hogy bontanom kellett. De azt hiszem, végül megérte.
Ilyen lett:
Mivel eredetileg felülre körben összehúzós záródást terveztem, hozzáadtam a magassághoz, amire végül nem lett volna szükség, de szerencsére Csilla nem bánja, hogy magasabb lett, mint eredetileg terveztük.

a teteje leffentyű is zseb

egyszerű záródás

a háta, centiken múlt, hogy itt nem találkozik pontosan a házikó

itt még gomb nélkül a gombazseb, és látszik a kész zsákon oldalra kerülő cipzáros zseb is



kész gombazseb, a gomblyuk alatt levő fehér pöttyhöz választottam a gombot

az oldalzseb
Most  jöhet a morgó medvés változat...

Folt. köv.