Oldalak

2012. október 28., vasárnap

Mivé lett a zongora?

A minap mutatott fekete-fehér blokkokból elkészült végre egy tányéralátét-pár a meskára.
A színes keretezést megtartottam a táskából, ám a kis blokkok ezúttal egyszerű kétszer-két négyzetből állnak.
Az összeállítás elég gyorsan ment, a színeket váltogatva lépcsős elrendezést alakítottam ki, hátlapozva, flízzel bélelve összevarrtam, maradt a mumusom, a steppelés.
Első körben itt is a kereteket tűztem a saját színükkel, de mivel ezúttal keskenyebbek a színes részek, csak egy-egy vonal került a közepükre.
Itt következett a szokásos konzílium, hogy elég-e, vagy folytassam eredeti terveim szerint, vagyis hogy a keretek sarkából még egy átlót is lesteppelek:


 Hátoldalon jobban látszik, hogy az előlapon elégségesnek tűnő varrat még kevés:


 Ezért jött egy rakás átló varrása, amiknél nem is maga a varrás, hanem a két végén a cérnák elcsomózása, és bélésbehúzással való csomóeltüntetés volt a nagyobb munka:


Mindenhol a tűzött felület színéhez alkalmazkodtam a cérna megválasztásánál, feketére feketét, fehérre fehéret...

 Így nem a vonalak látványosak, inkább csak struktúrát ad a tűzés a felületnek (túl azon, hogy a három réteget rögzíti):


Nagyon kontrasztos és vibráló látvány a két kész darab:


Fényképezésnél egymás mellé téve elragadott a fantáziám és képszerkesztő segítségével meg kellett néznem, hogy mutatnának sokan egymás mellett, takarónyi nagyságban:


Remekül, nemdebár? :o) Ha viszont kiszámolom, hogy egy-egy alátét 72 kis darabból áll, már nem is bánom, hogy a készleteim végesek. Vagyis még egy, talán két pár hasonló alátét fog készülni, és kifogy a fekete-fehér maradékos zacskóm is. Juhéjjj...


Folt. köv.

Vörös és fekete

Készül a fűzős mellény a boleróhoz, az alap egy régebben, turkálóban vásárolt gyönyörű taft, a szabásminta egy Burdás tiroli darab:


... és péntek délután vásároltam többféle kiegészítőt is, hogy Kriszti kedvére válogathasson:


Izgalmas...(és a taft fele megmarad még egy valaminek, nem is beszélve a csipkékről, és sujtásról)

Folt. köv.

2012. október 27., szombat

Szombat jóasszony módra


Avagy, ha én egyszer beszabadulok a konyhába... :o)
Hétközben nem szoktam túlzásba vinni a főzést, néha még unom is, hogy megint mi legyen, ami gyors és finom, de hétvégén, ha ráérek, és előre tervezek, és bevásárolok.... (mondjuk, azt hittem, megszakadok, mire tegnap hazaértem)...

Ma tehát főztem egy finom, kiadós lencselevest, amihez a múltkor vett dupla csomagból maradt levelestésztából túrós-erdei gyümölcsös rétesfélét tekertem. 


Vettem póréhagymát is, hogy jövő héten valamikor megsüssem Zoli kedvenc sós pitéjét, de jobban megnézve, mégis megsütöttem ma. Ahogy összepirítottam a hagymát némi szalonnával, aztán hozzátettem a tömlős Medve sajtot és tejszínt, kicsit megfűszereztem, megint eszembe  jutott, hogy  egyszer már ehhez a keverékhez csak tésztát főzzek ki, belezuttyantsam a szűrőből, jól összekeverjem, és tálaljam...


De aztán csak meggyúrtam a szokott gyors tésztát, és megsütöttem a jól bevált lepényt:

Amíg a sütőre figyeltem, gyorsan feltettem a holnapi pörköltet is (azért nem szándékozom az egész hétvégét a konyhában tölteni), és magamnak is főztem egy újabb adag sütötők krémlevest, mivel a múltkori, első próbálkozásom ínycsiklandóan jól sikerült, bár kicsit elnyomta a sütőtököt a hozzáadott curry fűszerkeverék, és tejszín. Ezúttal jobban érvényesül az egyetlen tökféle, amit megeszek. :o) Nincs is jobb ebben a bánatos időben, mint egy finom, fűszeres, kényeztető leves, no meg egy kis Jane Austen (épp az Értelem és érzelem megy a tévében).


De ezzel már a varrószobában...

Folt. köv.

2012. október 26., péntek

Vállfazsákok újfent

Ovis-zsákot felnőtteknek?
Maximális mértékben!!!
Na jó, nem az oviba kell, és nem váltóruha, vagy hasonlók kerülnek bele, hanem a fiókokból átköltöznek beléjük a zoknik és a harisnyák, hogy jobban ki lehessen használni a szekrények befogadóképességét. Nem saját ötlet, kérésre varrtuk.
Lényegesen egyszerűsített fazonok, csak egy szájuk van, a felső harmad környékén, ami gombokkal záródik, erős vászonból készültek, és az aljuk becsípéssel szélesített, hogy kényelmesebben lehessen kotorászni bennük:


A harisnyás tíz-tizenkét vastag harisnyát kell befogadjon, a zoknis viszont egész zoknigyűjteményt, azt tehát túlméreteztük. :o)
Turkált sötétítőfüggönyből készültek, kihasználva a bordűrt, kétféle mintás lett a végeredmény.
A tulajdonos elárulta egyeztetéseink során, hogy oviban lepke volt a jele, de persze azt nem kell ráhímezni, mert a saját szekrényében valószínűleg anélkül is meg fogja ismerni a saját zsákjait.
De nekünk ez a valószínűleg nem tűnt elég megnyugtatónak, ezért biztos, ami tuti mindkét zsákba vasaltunk pillangómatricákat :o)


Valami foltosabbal...

Folt. köv.

2012. október 24., szerda

Ihlet




A turkálóban sokszor megfog egy-egy ruha valamely részlete, még ha az összkép nem is tetszik. Így volt ezzel a garbóval is, amit a mintája adott el nekem. Magamra rángattam a  próbafülkében, elég rosszul állt, de tulajdonképpen a méret jó volt. Tehát hazahoztam, és félretettem a "majd lesz vele valami" kupacba. Egyszer-kétszer volt is már a kezemben, hogy mit is kezdhetnék vele, de még nem támadt semmi zseniális ötletem.
Most viszont, ahogy Kriszti évzáró, Halloween témájú bulijához keresünk szerelést, megint elővettem, mivel színében passzol a megálmodott vámpír-stílushoz. Nézegettem, megint belebújtam, aztán beugrottak Anna Valerious klassz kis bolerói a Van Helsing-ből (hmm, Hugh Jackman):
 

és máris megvolt az ötlet, hogy mivé legyen a garbó. Csak egy olló kellett hozzá (most látom, hogy ott is maradt a kép sarkában):


Oké,   jóval egyszerűbb változat, de kellően cikornyás, hogy hozza a stílust.
Akkor most gyorsan összedobok egy piros fűzőt hozzá... ;o)

Folt. köv.

2012. október 23., kedd

Eső után köpönyeg

A hosszú hétvégének hála, újabb tételt pipálhatok ki varrnivalóim listáján. Augusztusban hozott a főnökasszonyom két vásznat, amiből a kedvenc nyári ruháját szerette volna megtriplázni. A duplázás még meg is volt, de a harmadik darab nem fért már be az esküvői készülődés mellé, így most készült el. A fazon annyira egyszerű, még mellvarrás sincs benne, hogy inkább csak a dokumentálás miatt mutatom, meg nosztalgiázásképpen, jövő hétvégére fagyot ígér a meteorológia...

Folt. köv.

2012. október 19., péntek

Ha van egy órád...

Eldöntheted, hogy mivel is töltöd...
Varrogathatsz a "zongora" foltokból csíkokat, aztán felvagdalva megint...


 Míg a végén kis kétszer-kettes blokkokat kapsz, amiket varrnál tovább, csak az már nem fér az egy órádba. :o(

 Vagy készítesz ebédre mirelit vajas tésztából mogyoróstáskákat, amikhez a ledarált másfél marék mogyorót összekevered egy tubus sűrített tejjel (a fele tubus levegővel töltve...), mert juharszirupos-diós sütiről álmodozol, ámde a bolt kínálata nem igazodik az elképzeléseidhez:


 Kértek egy közelit? B-)


Ha pedig két szabad óra is volt a délelőttötökben, és mindez belefért egymás után, akkor az nem is egy rossz nap, ugye? Még ha délutános műszakba kell is menni utána dolgozni, amit csak a négynapos hétvége ígérete tesz elviselhetővé, ha már egyszer itt kell hagyni a varrnivalókat. :o)

Folt. köv.

2012. október 17., szerda

Zongora és bucifelfújt

A múltkori táska varrása közben ihletet kaptam a fekete-fehér anyagaimhoz, "Legalább fogy a készlet!" felkiáltással bele is vágtam.
Még csak kipakoltam a kiszabott foltokat, és fényképezés közben tűnt fel, hogy zongorát varrok (pedig nem is):
 Ebédre némi maradékösszedobálás következett, vaníliás-mákos bucifelfújt készült. Volt két háromnapos bucikiflim, néhány marék darált mákom, és vettem egy doboz tejszínutánzatot...
Régebben kenyérből, száraz zsemléből, és mindenféle hasonlóból készült ilyesmi, hol kakaót szórunk közé, hol diót, mikor mi van.
A tejszínben jól el kell keverni néhány tojást, sok vaníliáscukrot, és némi cukrot, ebbe beleforgatni a felszelt száradékot, hogy megszívja magát, rétegezni jénaiba, közészórni ezt-azt, és addig sütni forró sütőben, míg a teteje aranybarna lesz, és már csak kicsit remeg a közepe.
Ha megebédeltünk belőle, máris...


Folt. köv.

2012. október 16., kedd

Ajándék


Kedves e-mailt kaptunk két hete Mónitól, miszerint, szívesen nekünk adna egy adagot az általa kapott farmerkupacból. Múlt hét péntekre sikerült egyeztetni a személyes átvételt, és már nálam várják eme szépségek az alkalmat, amikor valaki lecipeli/leszállítja őket Krisztihez, Veszprémbe. Addig meg én nézegetem őket kedvtelve, vannak közte világosabb, és sötétebb kékek, meg néhány fehér, fekete, koptatott... olyan ez, mint Gombóc Artúr kedvenc csokija. Nem beszélve arról, hogy milyen remek, hogy kivételesen nem elhasznált farmernadrágok ép részeit kell kicsontozni és kiválogatni (nem, mintha nem lennénk elhivatottak abban is), hanem csupa vadonatúj, és "rendes", négyszögletes darabból tervezhetünk.

Köszönjük Móni,  nagy örömet szereztél vele, és öröm volt végre élőben is találkozni! :o)

(farmer)folt. köv.

2012. október 13., szombat

Belassulok...

mint ősszel a katicabogarak. :o)
Ismét két hétig tartott összehozni valami varrományt, bár igaz, ez egy több munkát igénylő darab, mint a neszeszer volt.
Egyes számú keresztlányom szülinapja közeledik, neki is akartam valami saját gyártmányú ajándékot adni. Mivel gimnazista, egy jó nagy táska talán megteszi.
Nagyon szépen rajzol a csaj kiskora óta, legutóbbi művei graffiti, illetve tetoválásminta stílusúak, innen jött az ötlet, hogy fekete-fehérből készüljön minta a táskára.
Első körben 8 db nagy négyzetet vágtam a kiszemelt textilekből, de aztán rájöttem, hogy túlméreteztem őket. Persze le is vághattam volna a felesleges centiket, de akkor ugye kidobálnám a készletet a szemétbe, ezért elkezdtem varrni és vágni őket, míg a varrásráhagyások felemésztették a túlméretet:
 Az eredmény látványos, de szükségét éreztem némi színnek is a nagy kétszínűség mellett, konzultáltunk Zsuzsival, hogy szivárványszín kereteket, vagy két színt: rózsaszínt és lilát használjak. Végül a tinik két kedvenc színét szavaztuk meg, mert a lilát legalábbis Brigi is szereti biztosan. Sarkosan fél-kereteztem a blokkocskákat:
 Összeállítottam a blokkokkal az előlapot, és a felhasznált farmer egyik megmentett farzsebével a hátlapot is:
 Eddig a pontig tartott két hetet a munka.
De most hétvégén felpörögtem, ebédre melegítettem némi Jamie Oliver-féle karfiolos canellonit, recept innen (a szardellát kihagytam, de csak mert nem kaptam) :
 Utána sütöttem sütit, Zazi blogjából inspirálva, recept a Moksha-ról:
 Aztán rohamléptekben befejeztem a táska összeállítását.

 A pántot öt centinként steppeltem keresztben:
 A bélés egyik oldalán cipzáros zseb őrült lila-tarka anyagból:
 A másik oldalon két kicsi rátett zseb, és oldalt palacktartó pánt:

Folt.köv.

Sub rosa






A tejszínhab rózsája alatt még baracklekvár is van a (férjem által sütött) gofrimon. Este meg még moziba is elvisz (bár szerinte a saját lábamon kell mennem), megnézzük a Hotel Transsylvania-t. :o)

2012. október 6., szombat

Folt






Ti meddig vagytok hajlandóak foltozni egy ruhát? Illetve, ez általános férfi hozzáállás? Ezt a munkásnadrágot már megstoppoltam egyszer, egy szép nagy, L alakú szakadás után, bár ez nem látszik, mert most a folt föléje került. A  múltkor egy eleve térdfoltos barátjára meg a térdfoltot felbontva, félig alácsúsztatva kellett foltot varrnom. Mindannyiszor eszembe jut, hogy anyukám hányadszor foltozta apukám efféle koszos melókhoz használt  farmerjét, már a folton is folt volt, de tényleg, miközben a szekrényben vagy három garnitúra vadonatúj kantáros munkásruha várt  sorára, de azokat "még kár lett volna befogni"...
Nálatok is így megy? :o)

Folt. köv.

Puskatok

Avagy milyen kitérőket nem teszek a varrás területén?

Zoli legújabb sportja az airsoft (ami olyan, mint a paintball, csak kevésbé maszatos), rögtön vett is egy puskát magának, amihez persze kell egy hordozótáska. Meg egy jó feleség, aki megkínlódik a határidővel, és a kísérletezős varrással.
De elkészültem vele tegnap estére, így ma el is vihette magával... én meg kaptam másfél szabadnapot, amíg őkelme ottalvós kúszó-mászó-lövős buliban van.
Ilyen kívülről:

Belülről meg bélelt, és - egyelőre - polifoammal merevített, és kötők, meg gumipántok vannak benne a különböző részecskék, meg a puska rögzítésére. Azt nem fotóztam, mert nem néz ki olyan jól, mint a külseje. :o)

Most pedig másfél nap a varrószobában, micsoda luxus...

Folt. köv.

2012. október 3., szerda

Zágráb



Igyekszem felülmúlni önmagam, és alig pár nap alatt eljutni oda, hogy megosszam veletek a legutóbbi kirándulásunk képeit. Múlt hét  végén (és egy kiadós influenza közepén) Horvátországba utaztunk. Szombaton reggel indultunk, és a délután már a mienk volt, hogy felfedezzük Zágrábot, legalábbis, amekkora részét ennyi idő alatt lehet. Már a szállodába visszamenet láttuk, hogy még mennyi minden kimaradt, de így is emlékezetes volt.  Először a siklóval felmentünk a... nem is  tudom, nem a várba, azt hiszem, legalábbis, lefelé jövet nem találkoztunk várfallal-kapuval. A sikló olyan, mint itthon, csak sokkal rövidebb:



A felső vége egy tér, hát, mégis afféle várrész, erkélyszerű, ahonnét egész jól belátni a várost, de a toronyba (Kula Lotrscak) felmászva még inkább, onnét egészen körbe lehet nézni.
Lehet látni például egy alattunk levő, érdekesen kialakított vendéglőt:


Vagy, erősen zoom-olva mások tetőkertjeit:

 
... engem, de csak a bizonyíték kedvéért:
 Csókolózó párocskát (ezek az esküvőjük után sem javultak semmit):

Aztán kicsit körbenéztünk a fenti részen:

(ihlet foltvarróknak)

imádom a kerítések felett kilátszó fákat
 (meg a titkos belső kerteket)
 
a címereket
a helyes kis sikátorokat...
Aztán néhány szinttel lejjebb mentünk, ahol még hangulatosabb fotóznivalókat találtam, legtöbbjét egy helyes kis utcában, ahol a  régimódi, kétszintes épületek többsége étterem:


  
(mondjuk ebben nem lennénk pincérek, az utcaszinttől az épületig vagy négy szinten vannak asztalok)
  Ez a mézeskalácsház mi más lehetne, mint cukrászda?
  
bár a belső kertje nem sütivel van kirakva
a piros biciklis életkép egy nyitott műteremre hívja fel a figyelmet
Volt vicces-ötletes vízcsap forma kút:
No és persze szuvenír bolt, ebből itt elég kevés fotóznivalóba futottam bele, nem úgy, mint Prágában:

Meg egy ruhatervező boltja (a ruha nem tetszett annyira, mint az ajtóra festett kép):

A jó foltvarró pedig mindenhol ihletet talál, még a szálloda folyosójának szőnyegében is:

A mesés Plitvicei tavakkal....

Folt. köv.