Utolsó idei varromány

Ezt még gyorsan megvarrtam, a Büszkeség és balítélethez pont illett a kézzel öltögetés. Párom gyapjúpárnájának a hátulja vásott el, azt kellett pótolni. Nagyjából körbevágtam, sok-sok biztostűvel rásimítottam, és aprónként behajtogatva a szélét, láthatatlan öltéssel körbevarrtam.

Jövőre folytatjuk (holnap)! :o)

Szilveszter

Tóth Árpád
Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről

Hölgyeim és uraim,
Tizenkettőt kongott az óra,
Figyeljenek most szépen, ahogy illik,
Erre az érzelmes búcsúztatóra,
Melyet mint "hősnő" most elrebegek,
Lévén az én szerepeim
A tragikus és komoly szerepek.
Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
S mulatnak,
Azalatt meghalt az öreg Náthán,
Akinek bánat-batyu volt a hátán,
Meghalt a könnyet mázoló,
Vesékbe gázoló,
Rossz portékákkal házaló
Ó esztendő,
S most új, vígabb élet kezdendő!
S hogy e vígságot stilusosan adjam,
A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,
Most levetem,
És eljátszom önök előtt
Egy lengébb s vígabb szerepem
A zord jambusokat ma csípje kánya,
Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,
S bejelentem,
Hogy most egy új vendég érkezett,
Valami víg monoplánszerkezet
Röpítette ide,
S két nagy koffer van a két kezibe,
Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort
S más ilyen finom, kedves portékát hord.
S átnyújtotta a névjegyét,
Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,
Hogy ő a Boldogság és Társa-cég
Kiváló s megbízható utazója,
S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,
A neve - Boldog Újesztendő!
Kérem, ez ifjút a kofferjével
És minden drága offertjével
Fogadják szívesen!
Úgy látszik, megbízható vigéc,
Bizalomkeltő, ahogy kinéz,
Bár még Bérczinél is sihederebb,
Jóképű s elegáns gyerek,
S mivel a rendelés máris elkezdendő,
Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,
Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,
Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

Nagyon jó szórakozást a ma estéhez, és sikeres-vidám-egészséges-varrogatós(vagy egyéb kreatív tevékenységgel bővelkedő) új évet kívánunk mindenkinek! :o)

Második menet

Megvan ám a második kör, csak kicsit későn végeztem a varrással este, már nem maradt energia blogolni.

Szóval, leszűkítjük a kombipartnereket, konzíliumot tartunk felettük msn-en Zsuzsival, és elkezdjük keretezni a blokkjainkat:

A virágmintás csíkokat fehér kockákkal szakítjuk meg, egyrészt, mert így kisebb darabok is elegendőek a keretek szabásához, másrészt, pontosabban lehet összevarrni majd a csíkokat, ha minden illesztési vonal megmarad.

Ha még van anyag, akkor körbe is kerítjük vele. Egész szépen alakul a mérete, de persze ennyivel véletlen sem elégszünk meg. ;o)

Most főzök egy kis lencselevest, készítek néhány kiló somlói galuskát, aztán folytatom a varrást, hisz mivel is lehetne kellemesebben átmenni egyik évből a másikba, mint egy eperszemekkel tarkított takaró varrásával?!

Folt. köv.

Uszkárok

Valami szuper kis tusfürdőt kaptam karácsonyra Krisztitől, isteni, könnyű, citrusos-vaníliás sütemény illata van. Vidám a flakonja is /nem bánom a reklámot sem, ha valaki keresné, már tudja, hol találja... ;o) /

A borító egyik kis részletéről azonban eszembe is jutott valami, számon kell kérnem Krisztit, mikor lesz már valami a nyáron együtt vett uszkáros szoknyából... :o)


Ti meddig ültök egy-egy találomra beszerzett anyagon?;o)


Folt. köv.

Hozzuk helyre...

Ezúttal nem a saját hibánkat (hacsak a vásárlás nem számít annak...), hanem a textilgyári botlást, miszerint a gyönyörű színekben pompázó, csodás mintákkal megrajzolt anyagon sehol egy derékszög, köze nincs a mintának a szálirányhoz, de legalább ferde.

Zsuzsitól kaptam Gréti ágyneműjéből visszamaradt teázós-csodaanyag két szélét, elsőre örültem is neki, hogy maradt 15 egész blokk a mintákból, pikkpakk takaró lesz, némi keretezéssel.

De nem. Viszont pocsékba mégse mehet, megpróbálom megmenteni.

Ehhez először is lemondunk az előre tervezett mintáról és elrendezésről, és valahogy derékszögűsítjük a foltokat.

Első lépésben választunk egy keretanyagot, vágunk belőle végtelen mennyiségű, keskeny (5 cm) szalagot, amire felvarrjuk illő távolságokat kihagyva a felmetélt rombuszokat, trapézokat, vagy ami kijött... :o)

Szétvasaljuk, és vonalzó mellett levágjuk az egyik oldal folytatásában a keretező textilt:

Igen, ami kandikáló sarkokat láttok, az olyan ferde, bizony, bizony...

Ezt a műveletet folytatjuk a második oldalon is (ahol levágtuk egyenesre):

Majd a kunyhó-blokk varrási folyamatát követve körbevarrjuk mind a négy oldalt (mert a harmadikról elfelejtettem fotózni).

Ekkor kapunk továbbra is amorf, de már nagyobb alakzatokat.

Most kap nagy szerepet a nagyobb vonalzó, melyet a mintához, mint vízszinteshez igazítunk, és levágjuk a keret széleit.

Ezt minden blokkon elvégezzük, aztán megnézzük melyik adja ki a legkisebb méretet, és ahhoz szabjuk az összeset. A kívánt méretet a derékszöget bezáró oldalaktól mérjük, és levágjuk a feleslegeket. Kivéve, ha némelyik blokkon ez aránytalanul félrecsúsztatná a mintát, akkor próbálunk középen maradni.

A végeredmény, 15, immár derékszögekkel határolt, egyforma méretű, kissé zizi (nem találok jobb szót, az angolok wonky-nak mondják) mintás blokk...

A következő lépés, hogy kigondoljuk, hogyan is folytassuk. Ha azzal megvagyok, jövök vissza! :o)

Folt. köv.

Egy kis javítás

Friss, idei kedvencem, a rövid piros kabátom, amit a bécsi kirándulás beszámolójában láthattatok is rajtam. Egy ügyetlen mozdulat miatt elrepedt a bélése. Ugyan a varrás mentén, de annyira keskeny volt a ráhagyás, hogy nem lehetett egyszerűen visszavarrni. Így aztán várakozott szegényke, míg el nem jött ez a két ünnep közti, ráérős időszak, amikor végre alkalmam nyílt rá, hogy két romantikus film újranézése közben (köszönet a Viasat-nak a Kisasszonyokért, és az Értelem és érzelemért, ráadásul egy délután) kézzel öltögetve eltakarjam mindkét varrásvonalat, saját készítésű, kockás ferdepánttal. Még egyedi is lett legalább. :o)

Előtte:



Utána:


Ráadásul még jó néhány nap előttem áll, hogy kreatívkodhassak (meg olvasgathassam a karácsonyra kapott könyveket).

Kellemes napokat nektek is!

Folt. köv.

Utólagos bemutató

Avagy karácsonyra készültek, tehát előbb nem mutathattuk. :o)

Először egy kakukktojás, ezt nem mi varrtuk, de meg kell mutatnom. Tudtátok, hogy retrósítva lett a Trapper farmer? Így aztán bátyánk, és fia (és Kriszti) kaptak egy-egy Trapper pólót, a póló mindig jó ajándék nekik, és ha poénos, akkor még jobb.


Következők az idén beszerzett keresztgyerekeinknek készült, névre szóló Zsuzsis, és Billes faliképek. Nyilván a bátyjuknak is készült, nem tartanám igazságosnak, hogy csak a két kicsi kapjon ajándékot, csak azért, mert ők a keresztgyerekeink. Természetesen Kriszti keze alól kerültek ki, Grétának az ágyneműje anyagából maradt süteményesből keretezve, Árminnak a medvés gatyója anyagát felhasználva.


Ármin kapott még egy helyes kis kardigánt, anyukánk kötőtűiről kerültet:


, és hozzá egy termovelúr nadrágot az én varrósarkomból (a folt egy rövidujjú ing két ujjából készült, turkálós darab, nyári gyereknadrágnak vettem, most jó előre ki is szabtam belőle, hogy a maradékot felhasználhassam ide) :


Rögtön modellen is meg tudom mutatni, a pockok édesanyjának jóvoltából, és engedélyével:


Grétának is járt egy öltözet ruha, ugyanabból a termovelúrból, a Macikirálynő hátizsákjához használt macis anyag maradékával bélelve, és pántolva egy mellényke:


hozzá pedig a hópihés szoknya:



Profi fotómodell:


A régebbi keresztgyerekek, Kriszti keresztlányai sem maradtak ki a sorból. Sőt, időrendben ez a két mellényke készült el először (még mindig ugyanaz a termovelúr, jó nagy szatyorral hoztam haza belőle még tavaly, itt az Edittől kapott helyes, csíkos pólóanyaggal kombináltam). Mindkét oldalukon használhatók, a kicsi ikreké lettek:



Ha egy üzlet beindul... így van ez, ha támad egy jó ötletem, onnét már könnyen sorozattá válik, és nagy halom ajándék készül el hamarosan. Most ezekkel a mellényekkel indult, aztán persze a két közepes méretű csajszi következett. Mivel a kék termovelúrból már nem sok maradt, elővettem a halvány krémszínűt, amit Linda próbakabátjához vettem (szokás szerint legalább a szükséges mennyiség másfélszeresét beszerezve). Aztán elkezdtem bélésnek, vagy legalább keretezőnek való, hozzáillő anyagokat keresni. Közben akadt a kezembe a macis vászon, és a maradék kék termo mellé téve máris megvolt Gréti mellényének ötlete, és a kék kockás ing felbukkanásakor Ármin nadrágja is véglegessé vált. Végül csak találtam többféle, a krémszínűhöz passzoló anyagot is, így sorra került ez a két mellény, a díszítés kedvéért extra szabásvonalakkal:




Krisztike könyvet kapott mellé, Dzseni pedig szoknyát, érdeklődésüknek megfelelően:


Készült egy karácsonyi tányéralátét szett:


meg egy újabb, személyre szóló neszi is:


Krisztitől nekem egy újabb Ursula Schertz angyalkás kép (amivel újabb oszlop kezdődik a falon):


Zolimtól nekem egy polc (Ikeás minta alapján):


Igen, a zöld ládikóra ráférne egy súrolás, de amikor kaptam, belepróbáltam a cérnáimat,


és azóta is úgy vannak, Patópál Zsuzsanna a titkos nevem.
Na, némi pihenés, olvasgatás (vagonnyi könyv cserélt gazdát szokás szerint), aztán újra varrással...

Folt. köv.

Boldog Karácsonyt!!!

Ó, azok a paparazzik, hát nem lekapott minket valaki? :o)

:o)

Hópihés szoknya

Gyors és egyszerű szoknya kislányoknak:

A csípőbőségnél 1-2 centiméterrel szélesebb téglalapot szabunk, hossza a kívánt hossz, plusz 5 cm, ez a varrásráhagyásokból, és a fent behajtandó gumiházból áll össze. Az alsó szegély hosszában félbehajtott, így a kész szélesség dupláját vegyük, plusz a varrásráhagyás. Én a méter magas, három és fél éves keresztlányomra 26 centiméter szélesen vágtam a kék anyagot, és húsz centi szélesen a világosat. A szoknya készen 33 centi hosszú lett.

Hópihe rátét:
Vágjunk a hópihe nagyságának megfelelő hatszöget (a körvágó vonalzójának 60 fokos jelzése segít). Tegyük a helyére, és nagy öltéssel tűzzük rá a hópihe mintáját, én középről indulva minden ágán körbementem, ami kevéssé látszik ezen a képen:


Ez után vagdossuk ki a felesleges anyagot, és kész is a hópihénk.


Varrjuk össze a szoknya oldalait (ha több darabból szabtuk), vagy a háta középvarrást, ha egy csíkból ki tudtuk szabni. Ne felejtsünk el a felső szélét egy kis darabot nyitva hagyni a gumi befűzéséhez.
A gumiházat három centi szélesen hajtsuk be és tűzzük le.
Az aljára szabott pánt végét színt színére fordítva varrjuk össze, fordítsuk ki, hosszában hajtsuk félbe, és varrjuk fel a szoknya aljára. A ráhagyást széthajtva tűzzük le, hogy szebben álljon. Fűzzünk gumit a derekába, és kész is.


Képes segítség a részletekhez egy régebbi szoknya leírásában
Ha bármi nem érthető, csak kérdezzetek bátran! :o)

Folt. köv.

Ujjgyakorlatok

Mikor épp azon kezdtem aggódni, hogy nincs mit varrnom /:o)/, anyukám szólt, hogy kiszakadt az egyik díszpárnahuzata, fel kéne újítani.

Szó mi szó, az igény indokolt:

Mivel a hátlap, sőt az előlap bélése is hibátlan maradt, hipp-hopp (japersze) szétbontottam az egészet, és új előlapot varrtam neki, aztán visszaegyesítettem az ép részekkel, és voilá, máris kész az új párnahuzat:

Mézeskalács ihletettségű összhatás, két flanelingből, tucatnyi levágott flanelingujjból és egy turkált mézeskalácsos ruhából összefoltolva.

A mérete 35x47, ebből kiindulva gondolkodtam 10x10-es blokkokban. Ki is számoltam szépen mindent, hogy a négy anyagból mekkora és mennyi folt kell. Aztán mikor nekiálltam varrni, rájöttem, hogy elszámoltam magam. Szerencsére pluszban, így pontosan dupla annyi kis blokkom lett, mint kellett volna.

Na, nem hevernek elanyátlanodva azok sem, mert még a huzat varrása alatt már azon törtem a fejem, mi legyen belőlük. Az eredeti elképzelés szerint négy tányéralátét közepét képezték volna hármasával soronként, de a maradék zöld flanelok nem bizonyultak elégnek négy kerethez, így maradt kettő:

Ha pedig már maradék felhasználás, hát a háta is toldott lett, mert a mintás vászonból is kicsit kevesebb volt a szükségesnél, sőt a közétoldott csík is kissé rövid lett volna, tehát a toldás is toldott, de hát erről szól a foltvarrás:

Megyek sütök ebédre két házipizzát, aztán visszatérek a varrógép mellé, mert megint eszembe jutott valaki, akinek akarok (és nem kell) ajándékot adni, ha netán erre téved karácsonykor. Tehát...

Folt. köv.

Irodalmi összeesküvés-elmélet

Vajon Sir Arthur Conan Doyle Az arany csíptető című Sherlock Holmes történetében az Értelem és érzelem Mariann Dashwoodjának szolgáltat igazságot Willoughby nevű szereplője halálával? :o)

Állatorvosi ló

Anyukám régi bőr cigitartója szétmegy, kérte, hogy varrjak neki újat farmerből.

Nekiláttam, örülök, hogy elkészült, így alaposan körbefényképezve bemutathatom, milyen az, amikor nekünk se úgy sikerül a varrás, ahogy kéne neki. :o)

Az elején látható, mikor a nem előre tervezett varrás miatt a pánt bújtatója félig kitakarja a készítés közben dizájnolt tűzést:

A mögötte kikandikáló pohár jelzi, hogy nem áll meg a saját lábán:


És még a pánt is aránytalanul rövid... :o)


A háta tűzés ugyan érvényesül, de szembetűnően pisai ihletettségű a beállás.



A bélés egészen pofás, a varrások sem csúnyák, azonban hol van ez a téglalap alaktól???


Mondjuk legalább a méret jó! :o) Belefér, aminek bele kell férnie.


Végtére a bújtató is beleér félig a pántba, tehát zárva tartja az egészet, és takarja a tartalmat...


Na, az alja az egyenes siralmas. Ferde, letűzetlen, girbegurba, sarkoknál buggyanik is kicsit.

Tanulság: a hobbigép nem bír mindent. Az egész sikkesebb végeredménnyel zárult volna, ha a gépem bírja a tizenkét réteg tűzését MINDEN élen, nem csak a négy hosszantin, abból is elöl csak a pántig.

Azért egynek jó. Anyukám! remélem megfelel addig, míg kiötlöm, hogy varrhatnék egy nettebbet! ;o)

Folt. köv.