Oldalak

2011. november 29., kedd

Kis átalakítás

Turkálóban láttam meg ezt a pólót, és egyből beleszerettem. A színe, és a bájos, visszafogott díszítése egyből anyukámat juttatta eszembe. A gond csak az, hogy a póló az én méretem volt, ami legalább két számmal nagyobb anyukáménál. Bár nem látszik éppen vadonatújnak, mégis úgy éreztem, hogy megéri a fáradságot, tehát megvettem, és átszabtam. Két-három méretnyi eltérésnél ez nem mindig egyszerű, mert annál nagyobb az eltérés, hogy egy-két becsípéssel, szűkítővel elintézzük, de annál kisebb, hogy szellősen, kényelmesen elférjenek rajta a kiszabandó új darabok, kellő varrásráhagyással.
Kicsit meg is szenvedtem vele, és a szabás miatt veszített a hosszából is, de végül is elégedett vagyok a végeredménnyel. Remélem, anyukám is az lesz. :o)

Előtte:


Bájos részletek:


Utána:



Ti szoktatok ruhákat átalakítani? Általában jól, vagy nem túl szerencsésen sülnek el az ebbéli próbálkozások?

Folt. köv.

2011. november 21., hétfő

Eljött a tündérek ideje

Hiszen közeledik a karácsony...




Kell egy kis varázslat...



Meg némi csillogás...



Mindhárman a meskán, de ha valaki más színben szeretné a saját házi tündérkéjét, csak szóljon! ;o)




Folt. köv.

2011. november 17., csütörtök

Burdák ajándékba

Tisztelettel jelentem, végre eljutottam odáig, hogy rendszerezzem a Belindától kapott Burdákat, összefésüljem őket saját készletemmel, és a maradékot felajánljam a köz javára. :o)
Az első képen láthatók teljes szabásminta készlettel rendelkeznek (1989-92-esek, meg egy '93-as, és egy '98-as van közte):


Még ezek is, csak nem fértek egy képre (no meg egyik molett Burda, a másik pedig PraMo, ami egyébként álruhás Burda-féle):


Ehhez a kettőhöz csak a szabásmintái egy része van meg:


Ehhez egyáltalán nincs:


És van egy részleges, meg egy teljes szabásminta Burda nélkül (hátha valakinek pont ez hiányzik):
Egy csak egy íves:


Ez meg komplett:


Nos, ki kéri? Érkezési sorrendben vihetők, Budapesten személyesen átvehető, vidékre postaköltségért útnak indítom.

Én meg, bár egyelőre nem a kapott Burdákból, de varrok tovább...

Folt. köv.

2011. november 16., szerda

Kutyusos párna téli lustálkodáshoz

Tegnap befejeztem a hétvégén elkezdett párnahuzatot, amit ebből a hálóingből álmodtam meg:



Ilyen lett:



Mivel a mintája kicsit ferdén volt nyomva... á, most minek beszélek mellé, valójában azért lett a saját díszpárnámra huzat belőle, mert beléjük szerettem. Bár tény, hogy a mintája ferdén lett nyomva, amint azt láthatjátok is. :o) Még megmaradt a hálóing eleje mintás alja, a háta, és egyik ujja, talán majd arra is kitalálok valamit.

S bár nálam épp tovább alakul a varrószoba rendje (erről majd később), Kriszti mutatná, főleg Hegemony kedvéért, hogy milyen az igazi szétpakolás, amikor az ember lánya valamit keres az anyagai között:


Hogy mihez túrt anyagokat? Azzal...

Folt. köv.

Csokigyár, Pozsony, hétvégi varrogatás

Múlt pénteken (miért tart nekem mindig napokig, hogy végre felpakoljak pár képet?) megismételtük a tavasszal volt Kittsee csokigyár-Pozsony kirándulást, ezúttal anyukámat is vittük magunkkal.

Kriszti csütörtök este küldött pár képet egy nemrég hozzájuk került könyvből, lelkünkre kötvén, hogy mindnek keressük meg Pozsonyban az eredetijét. A tűztoronyra emlékeztem, de a többi távolról sem volt ismerős. Ennek ellenére, talán azért, mert most máshol tett le minket a busz, és így másik oldalról, a Duna felől másztunk fel a várba, és valahogy a múltkorival azonos hosszúságú szabadprogram most hosszabbnak tűnt, valahogy mégis mindet megtaláltuk. Illetve, mindbe belefutottunk, mert igazából nem keresgéltünk, csak barangoltunk ide-oda a kis utcákban.

Pozsony összefoglaló a könyvből:






Pozsony összefoglaló tőlem (a tűztornyot most nem mutatom, emlékezhettek rá a régebbi bejegyzésből):









Persze megint hoztunk egy rakat csokit, de a java mikulási-karácsonyi ajándék lesz, szóval az a "néhány kiló", ami itthon marad, csak azért van, mert az Univerzum egyensúlyra törekszik, ha másnak jut, jusson nekünk is.

A varrószobába azért nem viszek magammal belőle, nehogy összekenjem a varrnivalókat, amikkel..

Folt. köv.

2011. november 12., szombat

Maradékok

Anita barátnőm legutóbbi látogatásakor épp az anyagos dobozom tetején hevert a pókhálós és a pillangós anyagok maradéka...

Ha csaléteknek raktam volna ki őket, se lett volna nagyobb sikerük! :o)

Mondjuk első látásra tudtam, hogy neki ezek nagyon tetszenének. Olyannyira igazam lett, hogy mihelyst meglátta őket máris elkezdett ötletelni, mi legyen belőlük neki.

Mivel van egymillió (szinte nem is túlzok) tányéralátéte, viszont állítása szerint kikopnak /nem is értem, csak mert vannak köztük, amiket kábé tíz éve varrtam? :o)/, így azt találta ki, hogy készlet legyen a két anyagból, ha kijön.

Először pici feketével elválasztva keretezett téglalapokat varrtam, és meg kell mondjam itt majdnem meg is álltam, annyira megtetszett az eredmény:


Aztán mégis belevágtam a közepükbe, mert az eredeti tervem szerint bento-box-szerű mintát akartam kihozni:

Ezen a ponton megint majdnem megálltam, mert így is nagyon tetszett a látvány. :o)

Végül mégis negyedeltem minden darabot, sőt kipróbáltam egy kiforgatott összeállítást is, de ezek az arányok nem igazán érvényesülnek ebben a fazonban:


A kész darabokon itt-ott látható, hogy némi szabálytalanságot próbáltam vinni az összképbe, de úgy látszik még túl szabályos az arányérzékem, és nem hagyta nagyon elszaladni az összevisszaságot. Ha a fekete keskeny keretet nézitek, azért látszik néhol, hogy sikerült kicsit elszabni egymástól, de ennél jóval szétesettebnek kéne lennie.


Azért nekem tetszik, remélem Anitának is fog. :o)

Folt. köv.

2011. november 10., csütörtök

Szabd személyre!

A napkalapos Zsuzsikban az a jó, hogy a netről ezerféle formáját lehet levadászni, ahány darab foltocskád van, annyiféle végeredmény lesz belőle, de legjobb, hogy ha kis rajzkészséged is van (Zsuzsinak, nem nekem...), akkor igazán személyre is szabhatod:



Hogy kinek készült, gondolom a rendszeres olvasóknak nem is titok... :o)

Meglepi volt, de mivel már átadtuk, megmutatjuk, még ha nem is most készült.

Folt. köv.

2011. november 7., hétfő

Szerintem megérte...

a rászánt energia és idő, végre kész a kis takaró.

Angol mértékben lap-size, vagyis öl-méret, de belátom ez magyarul elég faramucin hangzik. :o) Szóval maradjunk annál, hogy a 90x122 cm-s nagysága elég babának (alaposan), ovisoknak, és felnőtteknek, ha a fotelban ülve fázik a lábuk!

A vége az lett a hosszas ötletelésnek és átgondolásnak, hogy a szélén pánt szegi, a középső varrások viszont cikkcakkal eltisztázva ugyen, de színoldalon nyitottan lettek végigvarrva, hogy előkukucskáljon a hátlap színe.

Így nem szöszöl, de kissé rojtos, érdekes felülete lett.

A hátoldal egyszínű, sok tűzésvonallal, mint egy hagyományos paplan:



Máris a meskán, jöhetnek a karácsonyi ajándékok! Amiket majd nagyon trükkösen kell mutogatni, vagy sehogy... :o)

Azért majd valamivel...

Folt. köv.

2011. november 4., péntek

Gyors ebéd megint



Kriszti kalászai után nekem kerék alakú tésztához támadt kedvem. Pici olajon megfuttatott curry(állítólag így jobban kijön az íze), tejszínnel felöntve, sóval, picuri cukorral, virslivel, és mirelit kukoricával került rá, nyami.

2011. november 3., csütörtök

Hajcsatok

Kicsit kifogott rajtam ez a hétvégi takaró. Mivel nem voltam elégedett a szélén a cikkcakkolt tisztázással, szegélyt szabtam hozzá, azzal szegem. Viszont csak keskenyen akartam, hogy látsszon a hátoldal rózsaszínje, így azonban nem lenne szép a színén géppel letűzve, sőt fenn állna a veszély, hogy a pánt nem takarná el, vagy elcsúszna a hátoldali varrásról. Tehát marad a kézzel varrás, ami cseppet sem kellemetlen (ilyen időben mi lehetne jobb, mint a lábam a takaróval betakarva kézzel varrogatni?), ámde nem oly hatékony. Szerencsére nincs határidő, ezt a darabot jókedvemben varrom. :o)

Mikor nekiálltam, elő is szedtem egy ezeréves csitcsatomat, hogy segítsen. Nem saját ötlet ez sem, de gondoltam megmutatom, mire is jók a hajcsatok (hosszúhajúak és lányos anyák előnyben...).

A csitcsatok remekül helyen tartják a felvarrnivaló pántot, szegélyt, akár visszahajtást ruha alján. Lehetne belőlük sokat használni, én egyet raktam rá, és ha elérem a varrással, csak arrébb csattintom:




De nem csak ez a fajta csat hasznos segítség foltvarróknak, hanem a pillangócsatok is, bár nekem hajhoz és varráshoz is a "karmolós", vagyis befelé álló fogú változat jött be jobban. Szóval ezek a remekek az összetekert anyagokat tartják formában (gurigában), akár tűzésnél, akár kézzel varrásnál, ha nem akarod, hogy a sok anyag súlya folyton ide-oda húzkodja az egész munkát:


Nagy előnyük még, hogy nyomot sem hagynak az anyagon, bár befogadóképességük véges.



Ha valakinek új volt, remélem hasznosnak bizonyult az ötlet!

Én meg öltögetek tovább, csak egy hintaszék hiányzik a teljes élvezethez... :o)

Folt. köv.

2011. november 2., szerda

Jó volt...

... csak hamar elment, a négy nap. Karamellás pudinggal búcsúztam tőle, juharsziruppal a tetején, hogy édes legyen az elválás.

Hú, de költői lettem... :o)

De nem maradt nyom nélkül, mert elkészültem egy kisméretű takaróval! Rengeteg munka van benne, még ha a fele se látszik rajta. Menet közben többször kellett átvariálnom az eredeti elképzelésemet, végül mindig valahogy jobban tetszett az új ötlet. Estére aztán kész lett...


Csak az a bajom vele, hogy mégse kész, mert a szegély szerintem pántolást kíván.

No sebaj, majd elkészül a héten! ;o)

Folt. köv.

2011. november 1., kedd

Keddi kaják

Szendvicset valaki? :o)

Nem tagadom, kicsit száraz... Ezért inkább nem is eszem meg, hanem varrom tovább, míg tart még ez a szerencsés hosszú hétvége.

Hogy több idő maradjon a varrásra, gyors kaják készülnek a konyhában.

Ilyen gyönyörű kalászfej-alakú tésztából például:

Csodás, és nem esik szét darabjaira főzés közben! :o)
Egy kis tejföl-fokhagyma-sajt és petrezselyem, máris kész a fííínom paszta:


Még nem tudom, ma mit főzök, de, hogy varrok még a remek napsütésben, az tuti. Talán este még vissza is jövök egy kész fotóval is...


Emitt, Pesten pedig egy gyors, a vasárnapi főzés közben összekészített, mexikói rakott hús került ma sorra, és egy leendő fekete szövetkabát krémfehér termovelúrból varrt próbadarabja:



Recept a húshoz: nagy alufólia darab megolajozott közepére (vagy mint itt, egy alutálkába) fektetjük a sózott-borsozott hússzeleteket (csirkemellből gyorsabb, de eredetileg sertés combból készül), aztán betakarjuk karikára vágott hagymával, emerre egy vékony réteg rizst simítunk, én most két tálkába osztottam el egy zacskó gyorsrizst. Az egészet nyakon öntjük paradicsompüréből, vízből, sóból, kis cukorból, borsból kevert szósszal. Ezután összehajtogatjuk (vagy a tetejével lezárjuk, ha a tálka mellett döntöttünk), és bedobjuk a sütőbe. A hús fajtájától függően fél óra-egy óra alatt megsül (a tálkás változat menet közben is könnyebben ellenőrizhető), egyben tálalható a hús és a köret. Szokás szerint a kedvenc szakácskönyvemből.
És most vissza varrni...

Folt. köv.