Oldalak

2011. szeptember 29., csütörtök

Kis lila

A sok konyhai bejegyzés után jöjjön némi varrás is, de maradunk a lila színnél!

Holnap a munkahelyemen tízéves fennállási buli lesz, igen reprezentatív, igyekszem hozzáöltözni. Itt jön az a rész, hogy minden valamirevaló nő előránt a szekrényéből egy kis feketét... ami nekem nincs. Nem vagyok az a kisfeketés típus. :o)

Ez lesz a ruhám:


A szoknyát Zsuzsi varrta, a blúz bolti, amivel igazán szerencsém volt, mert úgy indultam el, hogy valami lila, nagyon jól szabott blúzt szeretnék, némi extra részletekkel. Ugye mindenki tudja, hogy ha ennyire konkrét elképzeléssel indul vásárolni, biztos nem talál semmit, ami akár egy kicsit is hasonlít a terveihez. Hát nekem most szembejött a főnyeremény.

Viszont táskám az aztán egyáltalán nincs lila ruhához való.

Vagyis nem volt, mert hamar alkottam egyet magamnak:







Bulira fel! :o)
Egy kis szünet, és aztán vissza a varráshoz...

Folt. köv.

2011. szeptember 25., vasárnap

Szüreti lila

Lilaszőlős süti fehérszőlős zselével.


2011. szeptember 23., péntek

Meg a töltött krumpli és karalábé

Nem, nem megyünk át gasztroblogba, csak ma én is valami különlegesebbet főztem, és még szép is, gondoltam megmutatom. :o)

A töltenivalókat meghámozzuk, kivájjuk a belüket (csónakforma) és külön edényben megfőzzük a nagy és morzsalék darabokat is. A csónakokat nem teljesen főzzük át, a többit egészen.

A töltelék egyszerű: egy fetasajt elmorzsolva, némi felvágott felkockázva (jelen tálban párizsi és csirkemellsonka), a kivájt krumpli és karalábébelsők, fűszerek (itt rozmaring és kakukkfű és petrezselyem), valamint, ami a kép készülte után került bele: némi tejföl, hogy kicsit összefogja a többieket. Só nem kell, mert a feta nagyon sós (és ha ezt én mondom, aki elég sósan szereti az ételt, akkor elhihetitek, hogy elég a feta sózni)!


A tepsibe alufóliát terítünk (legalábbis aki nem akar sült sajtot sikálni), icipici olajat locsolunk végig rajta, erre tesszük a karalábét és krumplit, majd jól megpúpozzuk a töltelékkel:

Tíz perc után megszórhatjuk még reszelt trappista sajttal is, ha egy kis ropogós is jól jönne:


Végül pedig, akinek nem volt elege főzés közben a zöldségekből, eheti így is, nyers paradicsomszeletkékkel (az én tányérom, én így eszem):


2011. szeptember 20., kedd

A mézes-mustáros csirke, és a szilvás pite

Bevett szokásunk, hogy a bolti formában kipróbálunk új ételeket, amik, ha megtetszenek, legközelebb többnyire már saját változatban készülnek el. Lasagne-t is csak egyszer sütöttünk dobozból, azóta, ha sor kerül rá, saját gyúrású tésztával, és a bolognaihoz hasonló, csak részben tejszínnel főzött raguval készül. A bolognai, ha már szóba hoztam, szintén egyszer készült fix-szel, aztán kikísérleteztük a saját receptet. Bár semmi kifogásom a félkész ételek ellen, ahogy azt már valamelyik régi háztartási könyvemben is olvastam, ezek megkönnyítik a dolgozó nők otthoni munkáját, tehát, ami finom, nem méregdrága, és spórol az időmön, azt bizony megveszem. A fent említett esetekben például semmivel sem tart tovább, és jóval olcsóbb, ha házilag készülnek az ételek, az elejétől a végéig.


Tésztákhoz, húsokhoz már többféle üveges mártást kipróbáltunk, több gyártótól, és nagy kedvenccé vált az édes-savanyú, némi otthoni kiegészítéssel, mi szeretjük, ha kicsit sós is, vessetek meg bátran! :o)
A mézes-mustáros csirke is olyan csábítóan hangzott, hogy kipróbáltuk. Üvegesből igen finom, Kriszti fix-szel is próbálta, de ott már vicces volt a felhasználási javaslat, ugyanis a fixen kívül mustár is, méz is kellett hozzá. Ezek után mi lehetett a fixben? :o)
Na, én most kipróbáltam tehát ezt a receptet is segédanyagok nélkül. Megpirítottam a csirkemell darabkákat, lisztet szórtam rájuk, felöntöttem tejszínnel, majd, egy kis só után, a mustárt, és a mézet óvatosan, felváltva addig adagoltam hozzá, míg el nem értem a kívánt ízt. Nagyon finom lett, és nagyon gyorsan elkészült. Rizst főztem hozzá, dobozost, mert az hamarabb kész van, mint az otthon főzött. Bár ez nem mindegyik fajtára igaz, van, ami ugyanannyi idő, de a 10-12 perces változatnak azért barátja vagyok.




Mivel időközben időjárásilag is beköszöntött az ősz, legalábbis már voltak őszi napok, újra előkerült a szilvás tea, és eszembe jutott, hogy megint szilvás pitét süssek. Zolinak persze sütöttem almást, de magamnak megint a gyors, és egyszerű szilvásat, idén ilyen gömbölyded, Angelino szilvákból:


Pite, sütés előtt:


Pite készen:


Egy csík levágva, összehajtva, egy tányéron milyen mutatós lenne, kiegészítve egy kis tejszínhabbal, vagy egy gombóc vanília fagyival...


Na de, kézmosás, és vissza a varráshoz! :o)

Folt. köv.

2011. szeptember 17., szombat

Játék 108 kockával

Zsuzsi megkért a keresztelő előtt, hogy varrjak neki egy kisfiú takarót. Sajnálatos tény azonban, hogy négy délelőtt nem tudtam elkészülni vele. Pedig kaptam fűhöz-fához, (lehet a vargához kellett volna szaladnom), fogtam az ollómat és gyorsan nekiestem négy férfiingnek. A második nap beláttam, hogy ezzel nem készülhetek el, előkaptam a gurulóvágót, és nekiestem másik anyagoknak, hátha... Nos, az sem sikerült. Szerencsére Zsuzsi tarsolyában volt mentőötlet, amivel el is készült. Nekem meg maradt két elkezdett projektem. Ennyi UFO (angol rövidítés a befejezetlen darabokra) még sosem volt nálam, így máris próbálom behozni a lemaradásokat, legfeljebb nem Árminnak, hanem a meskára készülnek el.


Ki is szabtam a szükséges négyzeteket, megvarrtam a felezett háromszöges foltokat, elkezdtem kirakózni, Zsuzsival msn-en és email-en küldözgetett fényképekkel konzultálva.


Ilyeneket lehet kirakni, sőt még ezerfélét, de a térdem már nem bírta a hajolgatást tovább, és a türelmünk is elfogyott, viszont közeledtek az álláspontok, és a végén megegyeztünk. :o)























Végül a befutó, többszöri újraértékelés és szavazás után:




Nektek melyik tetszik? :o)

Én mindenesetre összevarrom, aztán máris átadom steppelésre és hátlapozásra...


Vagy megkímélem Zsuzsi szintén véges varróidejét, és befejezem magam. :o)


Mindenesetre...

Folt. köv.


2011. szeptember 16., péntek

Keresztelő és ajándékok

Most több, mint egy hete, hogy minden ajándékot időben (az utolsó pillanatban) befejeztem, aztán összepakoltunk, és fél országot bejártunk múlt hétvégén.
Szombaton anyukánk névnapját ünnepeltük otthon, Eplényben, aztán párommal továbbutaztunk Bajára, hogy megkeresztszülősödjünk. Vagy el... Meg is történt.
Mentünk a templomba (igen, Gréti Pikachu-s hátizsákkal, nem tudjuk, mire is számított, hogy azt mindenképpen el kellett hoznia magával):


Szépséges keresztlánykánk, indulás előtt, itt még nagy vidoran, de a keresztelés nem tetszett neki ennyire, a kis boszorkának :o)


Itt meg én a gyönyörű keresztfiammal, a keresztelőn, kicsit látszik Zoli is Grétinkkel:


Gréti tudja, hogy kell maga köré gyűjteni a pasikat (most még csak az édes-, meg a keresztapját):

Apu, anyu, két gyerek, keresztapu, keresztanyu:


Andi (anyuka), szebbnél-szebb torták alkotója, most is remekelt:


Puncsos-tejszínhabos, vaníliás-tejszínhabos krémekkel töltött, cukormázzal betakart, marcipános csokitojásokkal kidíszített ünnepi csoda. Az íze még ennél is finomabb volt, nem csoda, hogy nagy kockákban fogyott...
Mivel a varrományaimat a nagy sietségben nem is fényképeztem le itthon, így sokkal jobb, élő modellekkel kiegészített fotókon fogom bemutatni őket.
Ármin (Ármányka) egy kis termotakarót kapott, kockás szegéllyel:


Gréti pedig a cukrászda-témás ágynemű huzatokat az oviba, hamarosan erről is mutatok képet.

Ottlétünk alatt aztán még varrni is lett alkalmam, oviszsákot szerkesztettünk a csajszinak. Mivel náluk kifejezetten zsákformát kérnek az oviban, hogy az apróságok is könnyebben pakoljanak bele, így a minden gyerek által kinőtt hálózsákot alakítottuk át. Kiszedtük a cipzárját, és a tetejét levágva, egyszerű zsinórházzal zártuk le a tetejét. A megmaradt felsőrészről pedig kiderült, hogy az alját beszegve pont jó méret otthoni, játszós mellénykének Grétinek. Amint elkészült, fel is vette, és a kb. harminc fokos meleg ellenére vígan jött-ment benne, még a keresztapjával is fényképezkedett.
Elsőre nem készültek a képre:


Ezért kellett még egyet készítenem:


2011. szeptember 13., kedd

De mi lehet...



Gréti jele az oviban? :o)

Egy marék napocska, hogy anyukájának könnyebb legyen megjelölni az oviscuccokat.

Amikre ráment egy délelőtt, mert Zsuzsi-keresztanyu hímzett, profi napocskákat akart... :o)

Közben készül több projekt is, csak semmi sem halad annyira, hogy mutogatni lehessen... de máris visszaülök a varrógép mellé, szóval...



Folt. köv.

2011. szeptember 5., hétfő

Az idő pénz, avagy boltajánló, bolt-nem-ajánló

A régi mondás ismét igazolódott ma, amikor e heti (mintha máskor sok lenne...) csekély szabadidőmet spórolni akarva, az Üllői úti Meseboltban próbáltam megvenni a helyes, teadélután-témájú, bájos színekben játszó vásznat, az e hét végi, keresztanyuvá válásomra viendő, leendő keresztlányunknak készülő ajándékhoz.



Az anyag, amit nemrég, mikor mást kerestem, náluk is láttam, 3650.- forintba kerül...t volna méterenként, de nem kértem. Akkor már inkább vettem a fáradságot, és mégis kimentem a Hunyadi utcába, ahol totál ugyanazt a vásznat 1500-ért kaptam meg méterenként.
Tudom én, hogy szabad verseny, na de ez már azért...
Eddig is ezt tettem(tük), de mostantól még inkább ajánlom mindenkinek a Hunyadi utcai méteráru boltot, ami valójában nincs is olyan messze (két megálló a 42-es villamossal a Határ úttól), csak a másik bolt gyakorlatilag útba esik munkából hazafelé jövet.

Hmm, inkább vissza a kreativitáshoz...

Folt. köv.

Blogtalálkozó

Kis késéssel, kevés szóval, több képpel, mi is beszámolunk a szombati blogtalálkozóról, amit nem győzünk mindannyian eleget köszönni Ginának! :o)

Csodás csodák a kiállításról (szubjektív válogatásban):













Jó volt megismerni új arcokat, akiknek blogjával tán tovább bővül az inspiráló olvasni-, és kommentelnivalók sora, egyebek között Juhizst, aki élőben még jobb, mint írásban, és újra személyesen is látni a tavaly már megismert "kolleganőket", élőszóban is megdicsérni Aledi babáit, kifaggatni Diust a frissházas-élet örömeiről, végigmazsolázni Jutka férceit és gombjait. Bubszáról leszippantottunk néhány angol-levegő morzsát, és elirigyeltük a rózsaszín fülhallgatóját, valamint Zsuzsi tőle kapta a csereberén ezt a kis csudiságot:

Sokak lógó orra elől elorozva, Kriszti kapta csereberén SzarvasMici pólyását. Lett is nagy felzúdulás, egyesek (Juhizs...) már pontos címet kértek, ahonnan betörés útján eltulajdoníthatnák...
De bizonyítandó Juhizs-nak (is), hogy tökéletes helyre került a pici:
Ugye látszik, hogy teljes az összhang???

Otthon aztán kicsomagoltuk kicsit szegénykét, mert nagyon melege volt. Hát nem édes a kis kopasz feje? :o)

Most pedig, szépen feltöltődve, mindenki vissza a maga kis varrósarkába...

Folt. köv.