Oldalak

2011. július 27., szerda

Gyerekkorunk kedvenc ételei

Belindától kapva a felkérést, mi is csatlakozunk a kedves sorozathoz, hogy felemlegessük gyerekkorunk kedvenc ételeit.



Előbb az egyszerűeket: vajas kenyér zöldpaprikával, májkrémes kenyér, parizeres kenyér, üres kenyér (apukánk nagy bosszúságára, méltatlankodott rajta, hogy Tán nincs mit a kenyérre tenni?), körözött, bundás vagy olajban pirított kenyér teával, reggelire a mai gabonapehely helyett mi a "kakaóba beleszeltet", vagyis kakaóval leöntött, kockára vágott kenyeret ettünk. Hamar végeztünk vele, mert ha nem siettünk, túlságosan szétázott, úgy meg már... Ja, és a kakaót anyukánk főzte, nem instantból kevertük.

Ahogy így összeszedtük, kiderül, hogy egyik kedvencünk a krumpli (volt, és ma is az), sokféle formában, rakott krumpli, tepszis krumpli, tepsiben sütött tócsi, szalonnás-petrezselymes újkrumpli, vagy simán héjában főtt, vagy sült (télen a cserépkályhában, ősszel a kertben maradt kukoricaszár, miegymás elégetésekor a parázson, hamuban) változat. A héjában főtt krumplit annyira szerettük, hogy a nagymamánál a malacoknak főzöttből is szemezgettünk, ha alkalom adódott. Az egyik kedvenc vacsoránk szintén a mamánál volt, a sterc. Anyukánk többször is megpróbálta reprodukálni, de ebből a mamáé maradt a kedvenc, a sparherden sütött eredeti. Ez a mamánk (anyukánk anyukája) csodás lekvárokat, szörpöket is készített. Azóta sem ettünk bodzalekvárt, emlékszem, a konyhában levő heverőn (papa ebéd utáni pihenőhelyén) ültünk, mama középen, mi kétoldalt, és felváltva adogatta a lekvárba mártott kenyérfalatkákat jobbra-balra. Miközben vagy az esti mese, vagy már a Szabó család szólt a rádióban, ez ugyan nem tartozik az ételek kategóriájába, de így teljes a kép.
Az édes tésztákat persze szerettük, mint minden gyerek, palacsintából akkor még az egyszerű kakaós vitte a prímet, és anyukánk tarka-barka piskótája. Szilvásgombóc, természetesen, anyukánk metéltnek való tésztával készíti, és darált, cukros mákkal szórja meg, ha pedig több lesz a tészta, mint a szilva, a maradékból apró gombócokat türelmeskedik. Ennek a szilvásgombócnak később nagy riválisa lett keresztmamánk (apukánk nővére) sárgabarackos, főtt krumplis tésztából készült gombóca, fahéjas cukorral a barack magja helyén, és prézlibe forgatva. Szintén nála szoktunk mi is vizes-cukros kenyeret ropogtatni, ha délután megéheztünk.
Ha már gombócok, nálunk mindig is nagy kedvenc vasárnapi ebéd volt (van és lesz) a sült hús-gombóc-káposzta, ami kicsit bővebben: szeletben, lábosban a sütőben megsütött sertéscomb, fokhagymásan, hozzá dinsztelt fehérkáposzta, és nyerskrumplis gombóc. Ez utóbbi finomra reszelt krumpliból és lisztből, pici sóból áll mindössze. Ebből gömbölyít anyukánk kanállal a tál falán majd öklömnyi szépségeket, amiket addig főz kb., míg fel nem jönnek a víz színére. Ez a gombóc akkora kedvenc, hogy nem csak az ebédhez, hanem később csak úgy kézből is ettük, üresen, vagy vacsorára, felszeletelve, palacsintasütőben egy pici olajon körbepirítva, jó hideg tejjel. Egyébként ugyanebből a kombinációból (nyers, reszelt krumpli, liszt, só) van nálunk a túrós csusza is, kicsit hígabbra keverve, és a nokedli szaggatón át a vízbe eregetve. Nem tudom, miért csusza ez, közelebb áll a sztrapacskához, de mi így hívjuk, és kész. Egyébként úgy esszük, mint a túrós tésztát, túróval-tejföllel-sózva, alkalmasint pirított szalonnakockával.
A rövid, tételszerű felsoroláson kicsit túlszaladtunk, de mit tegyünk, nem voltunk válogatós gyerekek! Bár tételesen ideírhatjuk, hogy a spenótót és sóskafőzeléket senki nem ette a családban... :o)

Nos, az eredeti szabályok szerint tovább kéne küldeni, de az az igazság, hogy akiknek a kedvenc ételeire kíváncsiak lennénk, de nagyon, nem szeretnek és idézek: "láncbigyózni", ezért álljon itt egy felsorolás, ha olvasnak, legyenek szívesek kommentben megosztani velünk kedvenc gyerekkori ételeiket (légyszilégyszilégyszi!).


Tehát a nevek:

Juhizs

Mártanéniazéris

Csokifolt-lányok

Aledi

bemka

bubsza

Maris

Most pedig végignézem a listát, legalább nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit főzzek ma! :o)

Legközelebb varrással...

Folt. köv.






3 megjegyzés:

bemka írta...

Jó volt olvasni. Eszembe jutott, hogy édesanyám minket is felváltva etetett a hígtojással(nálunk ez a neve ).Már nem is voltunk olyan kicsik :)
Megtisztelő a kiváságod, kíváncsiságod, ezért írom:)
Mindenkori nagy kedvencem a túrós puliszka.Ezen kivül a töltött paprika, ami felénk leves.Szeretem a borsófözeléket, gyermekkoromban anyukám szalámikarikát sütött rá feltétnek.Ma már nincs olyan szalámi.
És egyáltalán...sokmindennek megkopott az íze.
Válogatos gyerekek mi sem voltunk,nem is nagyon lehetett akkoriban, de a nagyanyám szabógallér levesét sosem szerettem.
Rengeteg tejet ettünk, ma is szeretem hideg tejjel a forró puliszkát.Felénk a puliszka mindennapi eledel volt.A kommunizmus utolsó éveiben porcióra adták a kenyeret. Mezőn dolgozó édesapámnak,nekünk, két nagykamasz lánynak sehogy sem volt elég a porció.
És finom is volt, azért is ettük.Aki nem kóstolta a cukorral bőven meghintett erdei szamócát szintén puliszkával, az még nem is evett igazán finomat.
Mostanában, ahogy egyre inkább eltelítődünk a sok mesterséges ízzel, egyre jobban hiányoznak ezek a puritán ,fenséges zamatok.
És tenni is próbálok azért , hogy megleljük őket :)Igyekszem.
Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthattam ezt veletek,és köszönöm, hogy ismersz annyira, hogy tudod rólam a láncbigyóktól való vonakodásomat.
Puszi, Bemka-Marcsi

bubsza írta...

Jó volt nosztalgiázni miközben olvastam a soraitokat.Szinte gyereknek éreztem magam,ahogy a tesómmal ülünk a Nagyikánál,a gang lépcsőjén,és eszük a cukros,zsíros kenyeret. Mivel a szüleim,nagyszüleim is Erdélyből származtak,napi szinten volt az étlapon nálunk is a puliszka. Én is hideg tejjel szerettem a legjobban,de ettük,túróval,szalonnával,sőt ünnepeken ez volt a csirke pörkölt mellé is.Nagyon szerettük a saláta levest is,ami abból állt,hogy vékony,foghagymás rántást készített az
anyukám,azt felengette vizzel,só,ecet,amikor forrt,személyenként egy tojás,és a végén egy fej saláta négybe vágva. Egyet forrt,és kész. Nagyon szerettük! No és a mennyei lekváros kenyér,házi készítésű szilva lekvárral! Téli estéken vacsorára,a sparhelt sütőében sült "héjában krumpli" libazsirral,szalonnával,utána forró tea,közben a nagyika meséjét hallgattuk. Most igy hirtelen ennyi jutott eszembe.
Hálásan köszönöm a lehetőséget,hogy ezeket itt leírhattam!:)

puszi Nektek:
bubsza - Margó

a Matula ikrek írta...

Mi köszönjük, hogy válaszoltatok, éppen ilyen "titokzatos" ételeket vártunk Tőletek, mint szabógallérleves, és salátaleves... :o)

Megjegyzés küldése