2010. június 29., kedd

Kedvenc blokkjaink 1.: a kunyhó



Hogy ne csak dicsekedjünk az alkotásainkkal, elkezdünk egy új dolgot, egy-egy blokk bemutatását, leírással a kezdők, vagy a képeinktől kedvet kapók segítésére, biztatására.
Egy pillanat alatt megbeszéltük, hogy közös kedvencünk a kunyhó blokk, ezért ezzel kezdjük a sort. Egyszerű megvarrni, mutatós, és sokféleképpen variálható. Tulajdonképpen a középső négyzetet keretezzük körbe-körbe, mintegy csigavonalban. Általános elv, hogy a középső négyzet valamilyen tüzes szín legyen, piros, sárga, narancs árnyalat (az otthon melegét, a tűzhelyet jelképezendő) , de persze nem kötelező, ha ez ütné a tervezett színösszeállítást. Megint csak az átlag szerint, a blokk átlójától egyik oldalra sötétebb, a másikra világosabb színek kerülnek. A keretező csíkok lehetnek egyforma szélesek, vagy sem, szabályosak, vagy szabálytalanok, sőt, a középpont is eltolódhat.
Mi általában "szabályos" változatokat varrunk, a blokkok színezésével, és a kész blokkok összevariálásával játszunk inkább, és méretezésben azt az alapelvet követjük, hogy a középső négyzet adja az alapot, a csíkok olyan szélesek, mint annak az oldalhossza. Például egy 25x25 cm-es blokk két 5x5-ös négyzettel kezdődik (szabásnál mindkét irányban két varrásszélességet hagyjunk rá, mi 7 mm szélesen szoktunk varrni, így 1,4 cm-rel kell nagyobbra szabnunk). A két négyzetet összevarrjuk. Az így keletkezett téglalap hosszabb oldalára egy öt centi (plusz két varrásráhagyás) széles csíkból azonos hosszúságú darabot szabunk, és megint varrunk. Ez után erre a darabra merőlegesen jön egy ugyanekkora darab. Azután eggyel megint elfordítva, egy három egységnyi hosszú csík, aztán megint fordítás, megint három egységnyi csík, újabb fordulás után egy négy egységnyi, aztán még egyszer ugyanez, és végül egy öt egységnyi darabbal négyzetté egészítjük ki. De úgy is lehet, hogy előre megtervezzük az elosztást, pontosan kiszámoljuk a darabok méretét, és kirakosgatjuk a blokkot, aztán megvarrjuk. De ha maradékokat akarunk felhasználni, és nem határozzuk meg előre a blokk méretét, akkor vágjunk két négyzetet, aztán kezdjünk varrni, a további darabokhoz csak vágjunk azonos szélességű csíkokat (ehhez ideális a körkéses vágó, a megfelelő vonalzóval, és alátéttel, hihetetlenül meggyorsítja a dolgot), és álljunk le a varrással, ha már elég nagy a blokk. :)

Most jöhet némi ízelítő!

Első takaróink egyike ez a flanel ingekből szabott darab. Jól látható, hogy készítése idején még viszonylag visszafogottabb készletekkel rendelkeztünk, de azért igyekeztünk betartani a világos-sötét kontraszt előírását. Bár a kunyhó minta ezen nem olyan jól látszik, de a takaró összeállítása azért jól mutatja a belőle összerakható egyik variációt, az átlós elrendezésűt. Persze, ha nem 40x40-es blokkokkal dolgozunk, talán jobban kijött volna a minta... :o), dehát akkor még "gyenge kezdők" voltunk!


Nem sokkal utána készült egy párna, szintén kockás ingek felszabdalásával, ezúttal nem egyenletesen négyzetté, hanem téglalappá növesztve a blokkot:


Az átlós kontrasztot kiemelhetjük egyszerűen, mint ezen a farmerből készült kis táskán,


vagy dolgozhatunk egy szín árnyalataival (egy fiús babatakarón):


Megint más hatást eredményez, ha például a világos oldalt tiszta fehérből készítjük (kissé koszorú forma elrendezésben a blokkok ezen a másik babatakarón)


és egy másik elrendezés, más színösszeállításban egy falvédőn:


Végül még egy falvédő, szivárványosan tarka színekből, ugyanaz a blokk, mégis egészen más hatás:




Na, ez az igazi maradékfaló!


Folt. köv.

2010. június 26., szombat

Használd fel, avagy hogy csináljunk a bolha maradékából elefántot?







A napocskás képpel kezdődött. Annamari barátnőmnek ezt találtam ki egyik évben karácsonyra. Némi konzultáció, és anyagbeszerzés Krisztitől, aztán sablonkészítés, szabás, varrás, megint szabás, rátétezés, hímzés, keretezés, steppelés, és máris elkészült. Aztán ott volt egy kupac szabási maradék. Keskeny háromszögek, a napsugarak mellől, és kis, egyik oldalukon ívelt, másikon cakkos darabok, a kör formában megvarrt, majd lecakkozott napocska hulladéka. Aztán megszületett a pillangós, virágos kép, vagy talán inkább gyerektakaró (morfondíroztam annak idején) ötlete. Aztán jött a világoskék anyag beszerzése, még egy kis szabás, még egy cikkekből varrt kör megvarrása, még több rátétezés a varrógép sűrű cikkcakk öltésével, újabb tanácskozás Krisztivel, mert kell még egy szín, ez után a piros mintás virágközepek megformálása, majd keskeny fehér paszpóllal nagy kék keretezés, hátlapozás, steppelés, és az eredmény, egy kis takaró Marcinak, Annamari akkor még piciny fiacskájának:





Egy másik ilyen, minden fecnit felhasználó projektünk első lépése egy anyák napjára készült terítő és párnahuzat készlet megvarrása volt. A minta neve Hercegi dilemma, vidám tavaszi színekből készült. Négy, téglalap alakú párna, és négy ugyanilyenből egy kis középső négyzet beiktatásával készült terítő:


No meg a hozzávalók szabásakor leeső fecnikből először csak szórakozásból összerakott, de aztán "akvárium"-takaróvá varrt halacskák szép gyűjteménye:


Egyszóval, sosem tudhatod, hogy mi inspirál, állj neki egy tervnek, aztán már úgy sincs megállás! :)

Folt. köv.

2010. június 25., péntek

Hogy állunk?

Pillanatkép türelmetleneknek a takaró készültségi fokáról... Hát így állunk, alakulnak a csillagok. Alul az összeválogatott foltok a félkész csillagkeretekben, felül már néhány összevarrt csillag.







A fotózás óta már szinte az összes csillagblokk kész, de következő kép majd csak ha már kirakózok az összes elkészült blokkal... tehát...


Folt. köv.

2010. június 24., csütörtök

Fehér ingecske

Na, megint valami elkészült (milyen tevékeny időszak:) ), ezúttal egy kisfiú ing, Meska rendelésre.
Az eredeti Karina legkisebb fiacskájának keresztelő (ünneplő) ingecskéje, ami szintén a Meskán keresztül hagyott el engem.
A kockás nadrágok megvásárlója, Csilla azonban meglátta az eladott darabok között, és megkért, hogy varrjak egy hasonlót, kicsit nagyobbat, és mandzsettást nekik is.
Természetesen megvarrtam.
Előbb az eredeti, kis, gumis nadrággal:


Ez pedig az új ingecske, sajnos, macis gombokat már nem találtam, de azért így is aranyos:




Folt. köv.

2010. június 22., kedd

Kislányruhák készülőben



Édes kislányruhák.
Először is a Meskára feltett zöld mintás ruhácska párja, ha már van a mintás anyagából más színben is Krisztinek. Ezúttal narancssárgában gondolkozunk, egy apró kockás inganyag lesz a párja az álomszép virágmintásnak. Íme, mutatóban a kiszabott darabok kupaca:


No meg persze az ikrek szülinapi ruhácskái. Két, vidám kockás anyagból kombinálok, amik már egy ideje vártak a sorukra. Akciósak voltak annak idején, na! :) Kislányruhának szántuk őket eleve, bár akkor még a Meskára, és ennél konkrétabb tervünk nem is volt velük. Most épp jól jönnek, két, bájos kis ruhához. Nem egyformára, hanem egymás pozitív-negatív képére készítem őket. A képnél kicsit melegebb színük van az anyagoknak a valóságban.


Ez a ruhácska adta az ihletet. Egy Burdából van, ha valakit érdekel, visszakeresem, hogy melyikből, elsőáldozó ruha eredetileg. Persze csak az ikreknél jóval nagyobb méretben van meg a szabásmintája, de semmi baj, mert az egyszerű alapformát simán megtalálom kisebben, az ötletet meg elég könnyű átültetni.


Ha már jobban látszik, hogy milyen is lesz...

Folt. köv.

2010. június 21., hétfő

Krizantém

A legújabb kész mű a varrósarokból egy hímzett kép. (Ha én egyszer nekiállok hímezni...)
A forrása Gail Lawther Ajándékok a varródobozból című könyve.
Eredetileg búcsúkártyának ajánlja a szerző, papírral paszpartuzva, és bekeretezve, de én egysíkúan varrásba gondoltam át, mint szinte mindent.
A minta jelentősége az, hogy " A kínaiak azt tartják, ha valaki olyan vízből iszik, amibe krizantémszirmok hullottak, akkor az illető ezer évig fog élni." Minden új életszakaszhoz kívánhatunk vele a megajándékozottnak hosszú és boldog utat.







Én általában "Gyógyulj meg!!! kép"-nek nevezem, mert olyan esetekben szoktam megvarrni, mikor arra van szükség, de egy kis örökélet senkinek se árt! :o)
Magát a képet nagy (sashiko) öltésekkel kell hímezni kétféle rézvörös, kétféle zöld és egy kék cérnával. Én itt is a papíron átvarrás-papírtépkedés módszert használom.
Mikor a kép elkészült, gondban voltam, hogy milyen anyaggal keretezzem. Több esélyes közül a két látható volt a favorit, de valahogy nem és nem tudtam dönteni. Ekkor Zsuzsi közölte velem az egyszerű tényt, nem ez lenne az első képem, amire dupla keret kerülne... hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe?! :o)
Végül így készült el dupla kerettel, a kereteken és a minta szélén szaladó tűzéssel a következő örökélet-ajándék. Remélem ez a példány is teszi a dolgát, mint a régebben készült társai!


Folt. köv.

2010. június 20., vasárnap

Miért varrjunk gyerekruhát?



Hát azért, mert hamar megvan, örömet okoz elkészíteni, és átadni, vidáman, és tarkán lehet dekorálni, no meg, kevés, igazán kevéske anyag kell hozzá.
Hadd mutassunk néhány példát! A csinos modellek mind Kriszti keresztlánykái, még évekkel ezelőttről.
Az első legyen egy példa arra, hogy milyen kevés anyag kell egy kis nadrághoz. Ha jól emlékszem, ennek a méhecske rátétes, sárga vászonszegélyes darabnak az alapja egy férfi póló volt. No és a Krisztike huncut mosolya miatt is remek kezdőkép. :)



De egy pólóból ennél több is kijön. A legkisebbek egyik szülinapi ruhapárjához az ihletet a rózsaszín, virágos, batikolt póló adta. A párjához Kriszti áldozta fel a saját batikolt felsőjét, amire mi tettünk virágot.



Vagy lehet kétrészes, ugyancsak egy pólóból kiszabva:


De ha van egy egész inged, abból lehet akár valami ilyesmi, mint ez a pántos felsőrészes (az ing két ujjából), hosszúnadrágos (eleje az ing crazy patchwork-ös elejéből, háta a sima hátából) összeállítás:



És ha van egy narancs-piros kockás inged, meg egy hozzáillő sárga anyagod, lehet belőle két kislányruha, és még egy pólóra is marad:




Vagy egy kék kockás sztreccsnadrág nem kopott részéből lehet egy babanadrág. De ha két babára kell, akkor kettőnek lehet belőle az eleje, ha van hozzáillő anyag.


Ha már ez a kép, megjegyzem, hogy a kis kockás kabátokat is mi varrtuk, azt vadiúj termovelúrból, csücskös kapucnival, hozzá egyszínű nadrággal. Ezért azokról még két kép:


De maradék termovelúrból is lehet aranyos dolgokat összehozni. Jó néhány éve, karácsonyra a család minden férfitagja termopulcsikat kapott, kis ráhagyással vásárolva a végén egy nagy szatyor maradékunk jött össze. Ami egy felnőtt férfipulóver mellől leesik, kis kiegészítéssel egy babára egész ruhának is elég. Patchwork stílus (tőlünk mi más), no meg egy kis hímzés, és íme, négy, személyre szabott téli szépség (ezúttal kivételesen modellek nélkül):



Ha meg már a maradékokról van szó... egy kis piros ruhácska, egy, anyukánknak varrt nyári ruha maradékából (a képen az is látszik, hogy mennyire nem szeretnek megválni a lányok a kedvenc darabjaiktól, akkor sem, ha kinövik):


Fehér maradék, egy turkálóból vadászott, tarka mintás ing levágott aljával (csak azért nincs feje, mert leretusáltam, herpesz okán):


De itt a fej tulajdonosa, ezúttal azt mutatva be (részben), hogy kb. két konyharuhányi piros lenvászon mivé alakulhat egy fehér felsőrésszel, sárga rátétvirággal, apró kockás zsebforma háttéren:


Végül, szintén kb. kéztörlő nagyságú maradékból készült, gumizott, vagyis pofonegyszerű szabású kétrészes, aztán a szoknya öröklődése. Egy kb. ugyanakkora maradékot egyszer ingyen kaptunk meg egy méteráru boltban, mondván: "ha ennyivel kezdeni tudtok valamit..." Tudtunk, ugyanolyan kétrészes készült belőle, aminek szoknyáját látjátok a másik csöppségen az alsó képen:



Na, egyelőre ennyi!

Folt. köv.





2010. június 19., szombat

Takarók

Hát akkor én is megmutatom a Zsuzsi-féle takarómat.
Imádom a színeit (bár ez csak a nagyításon látszik, a kék és a piros anyag még pöttyös is :)), és a rojtos széleket (bár néha extra porszívózás van belőle, de annyit megér!). Arról nem is beszélve, hogy igazi meglepetés volt foltos takarót KAPNI, és nem adni, mert azt az oldalt már nagyon ismerem, bár majdnem egyformán jó érzés.
Ez az eleje:






Ez a hátoldala, hogy legalább, aki takarózik vele, ne legyen csupa szösz! ;o)
Bár az igazsághoz tartozik, hogy csak egy-két mosásig szöszöl, de akkor meg az ember nekitérdel, és leporszívózza, aztán meg gyönyörködik benne!




Az első kép sarkában ott bújkálnak a ballagási takaró darabjai is, haladgatok a varrásukkal, már az összes csillagblokk külső széle kész, és mihelyst bokros teendőim engedik, varrom a közepüket is, bár ahhoz előbb be kell terítenem vele a szobát.
Bezzeg ezt a mozdonyos takarót három nap alatt megvarrtam, elejétől a steppelésig (mert azt Zsuzsi varrta rajta) , igaz akkor még nem volt munkahelyem... az állástalanság egy előnye: sokkal több ideje van az embernek varrni! :o)






Folt. köv.


2010. június 18., péntek

Zöld ruhácska

Elkészült végre a zöld mintás kislányruha, fel is tettem a Meskára. 92-es méret, ha valakit érdekel... ;)
Egyébként... nem szeretné valaki örökbe fogadni a kis modellt? Párom anyukája után maradt ránk, kidobni nem szeretnénk, de megtartani sem igazán. Már ígértem neki egy szép kis saját ruhát, azzal utazhatna új családjához. :)





Folt. köv.

2010. június 16., szerda

Annamari takarója

Pontosabban, mi készült tavalyelőtt karácsonyra?




Ezt a takarót muszáj megmutatnom, én ugyanis nem a patchwork munkáimról vagyok híres, ez főképp Kriszti asztala. Viszont egy barátnőért mindent, a foltonként steppelt, majd takarószalagokkal összeállított takarót kedves barátnőmnek, és akkori lakótársnőmnek készítettem. Titokban. Ami nem kevés szervezést igényelt, hiszen kisgyermekes anyuka lévén többet volt otthon, mint nem. De azért sikerült. Eredetileg a szalagos oldala (alsó kép) lenne a háta, de végül ez tetszett jobban Annamarinak, így jobbára ez van felül.
Megjegyzem, ugyanezen karácsonyra Krisztinek is varrtam egyet, kicsit nagyobb blokkokból, és szalagozás helyett rojtosra vagdosott varrásráhagyásokkal. Arról nincs képem, de majd ő lesz olyan kedves, hogy utólag idebiggyeszt egyet. Vicces volt, mindegyikük elől titkolni a sajátját, és mindkettőjüket szóval tartani a másikukéról.
Ezek után viszont kár is lenne tagadnom (a Krisztiénél azért még mindig kisebb) vonzódásomat a foltmunkák iránt. Bár lehet, hogy egyszer csak rájövök, hogy minden erőlködésem ellenére ez az én igazi műfajom is.

Folt. köv.



Fanfár, avagy végre elkészült!

Tegnap sikeres volt a nap a varrósarokban, így ma feltehetem a tündértáska képeit!
Belekerült a cipzár, igaz jellemző módon nem kaptam pont olyan színűt, mint az anyag, de sebaj, ha foltos, legyen sokszínű, és legalább a hímzés színéhez passzol. Van pár metódusom, hogy mibe hogyan, és az elkészülési folyamat mely szakaszán varrjam be a cipzárt, ez éppen olyan, aminek csak a legvégén kerül bevarrásra, mert a táskákon ugye hamar kinyiffan a cipzár. Hát, ha már cserélni kell, ne kelljen szétbontani az egész táskát! Ezért aztán a külső lapokból és a bélés lapjaiból zsákot varrok, egymásba húzom, körbevarrom a tetejétől jó 2 centire, aztán a nyitott széleket behajtom, és letűzöm. És ez az a pont, ahol néha elgondolkodom, hogy biztos kell-e a cipzár... De végül mindig rászánom magam, mert egy nő táskájába ne leselkedjenek! ;o) Rosszabb szándékokról nem is beszélve...






Az elő és a hátlap flízes bélést kapott steppelve, hogy erősebb tartása legyen az oldalaknak. Elöl csak a varrásvonalak mellett tűztem, hátul a nemlétező varrásvonalak mentén, és egy óriásvirág formában.









És a már említett virágos bélés a zsebekkel...







Ezek után a mai "gyönyörű" esős napon visszatérek a kockás takaróhoz, pláne, miután a kedvezményezett a héten teszi le a szóbeli vizsgáit... nehogy elkéssek! De hát úgy kell nekem, miért nem csak 40x40-es kockákból varrtam, annak is sikere lett volna! :o)

Folt. köv.

2010. június 15., kedd

Hála - táska 2.

Na így lesz a holnapból majd-valamikor!
Bármennyire igyekeztem, valahogy nem jutott időm a folytatásra, de egy menetközben képet már tudok mutatni.
Egyszínű farmerszerűen erős dekorvászonból kapott keretet a tündérke, zöld virágos bélést a táska, amin van három zseb, hosszú füleket, és ma ha minden igaz, még cipzár is kerül bele...






Készült nagyobb kép is, ha valakit érdekel a kissé zilált varrósarok, hát itt leskelődhet picit!
Balra tévésdoboznyi vászon, jobbra rongyoszsák, és varróeszközök, a táska mögött a varrógép bújkál (szégyenlős szegényke), és a sarokban a harmincvalahány éves nagybabám. Amikor kaptuk keresztanyánktól állítólag egy méretben voltunk vele. Zsuzsié vörös hajú, nem tudom van-e összefüggés, hogy én szőkén, Zsuzsi sokáig vörösen szerette a hajszínét... :o)
És igen, jól látni, hogy ezeréves varrógép állványa az asztalom. Ágytámlából kapott lapot, és kissé el is használódott az újjászületése óta eltelt kb. 10 év alatt, dehát mit tegyek, varrni csak muszáj, nem?! :o)









Legközelebb (már nem kockáztatok "holnap"-ot) a kész táska képeivel jelentkezek.
Addig jó varrást mindenkinek, és sokkal több szabadidőt a jó varráshoz!!!




Folt. köv.