Oldalak

2010. május 31., hétfő

A törvénykönyv


A párom édesanyja után maradt könyveket rendezgetve egészen varázslatos dolgok akadnak a kezembe. Egy kisebb oszlopot raktam azokból, amiket el akarok olvasni, és három doboznyi maradt még így is, ami megy az antikváriumba.
Az érdekességek egyike Joseph Hergesheimertől Az estélyi ruha, ami már a címével megfogott, hiszen divattervező, és nő vagyok. De a régisége is vonzó, bár nincs benne évszám, a (mindenható) interneten utánanéztem, és 1945-ös kiadás, anyám! Nem, még any(uk)ám sem élt, mikor kiadták. Apukám meg óvódás lett volna. Na mindegy, a lényeg, hogy imádom az olyan könyveket, amiben még másképp írták a szavakat, ebben például már a második oldalon ott mosolyogtat a porcellán, akkor még helyesen két l-lel. Egészen jó könyv, arról szól, hogy egy unatkozó, középkorú amerikai feleség életét hogyan változtatja meg egy párizsi estélyi ruha. A vége nem tetszett, de nem mesélem el, hátha valaki elolvassa.
Most (miután befejeztem a nem túl pikáns, de a kort jól bemutató Casanovát) egy másik régiséget kezdek olvasni, ha jól logikáztunk, egy 1893!!!-as kiadású regényt. A címe Végzet, Louis Couperus írta, és az Egyetemes Regénytárban jelent meg, ahogy a belső borítón a sorozat reklámja is hirdeti: "csinos piros vászonkötésben". Imádom ezeket a 19. századi hirdetéseket, sokkal kedvesebbek, mint a mai reklámok. Utólag majd értékelem a regényt, nem túl vastag, hamar fogok végezni vele.
Nem úgy, mint a harmadik specialitással, amivel ma szolgálhatok, ez ugyanis egy 1888-as kiadású könyv, hosszú címe szerint: Budapest Főváros törvényhatósága által az 1886-ik év végéig alkotott szabályrendeletek, szabályzatok és utasítások I. rész-e.
Bár ez csak egy kötete a műnek (nem tudom, hányból), de mégis nagyon hosszú lenne felsorolni is, hogy mi mindent szabályoz. Néhány érdekesség kiragadva:
Városi tiszti nyugdíjszabály Buda sz. kir. főváros tisztviselői, tanítói és hiteles szolgái nyugdíjaztatása és a körülményekhez képest különbeni ellátása iránt (ezt csak a megfogalmazása miatt emeltem ki)
Szabályrendelet a fővárosi gyámpénztárban elhelyezett pénzek, és pénzértékek kezeléséről
Métermértékek és mérőeszközök hitelesítési díjszabályzata
Halászati szabályrendelet
A bor és sörmérés különös szabályai
Építkezések idejére szóló italmérési engedélyek :)
Utasítás a fővárosi községi iskolai hatóságok számára az 1868:XXXVIII. és 1876:XXVIII. tczikkek végrehajtása tárgyában. Kiegészítve a fővárosi községi elemi és polgári nép- és rajziskolai tanítótestület, igazgató-, vezető- és osztálytanítók működésére vonatkozó, továbbá a népiskolák belső szervezeti, igazgatási, rendtartási, és a tanulók fegyelmi szabályaival (ez egyébként kitér tantervekre, sőt, tananyagokra is)
A József fiárvaház alapszabályai
Az Elizabethinum városi agg-ápolda házszabályai (melynek első alpontja Az áponczok)
Szabályrendelet az élelmezésre szolgáló kisebb élő állatokkal való bánásmód iránt
és Szabályrendelet a fejős tehenek tőgyének mesterséges nagyobbítása ellen
A régies nyelvezetén azonban hosszú percekig mulattunk ezen kívül is, pedig csak azt a részt ütöttem fel, ahol a fővárosi kövezetvámdíjjegyzékhez (igen, az egészet így egybeírva) adnak tárgymutatót. Itt például egy többoldalas táblázat sorolja fel a tárgyakat, ácsolt fától a zsindelyig, amikben olyan dolgokat találtunk, hogy csuda. Mindenféle állatok, termények, és termékek között, amiknek itt-ott az akkori helyesírásán, vagy megnevezésén vigyorogtunk (aczélplé, briquette /kőszéntégla/,caviar /lásd Kaviár/, chamotte kő, chlormész, kócz, czukor, eczet, földszurok /aszfalt/, pókok és rákok(tengeri), stb.), vannak olyan tételek, amikről fogalmam sincs, hogy micsodák, vagy, hogy mire használták (igen, majd utánanézek a neten): arrac, babó, colofónium, csádé, csillagfürt, ekerészek, festőfa, kétszeres, mixed pikles, moharmag, répaszörpalj, színföldek, tölgyczitrom és vallonea(a kedvencem).
Hopp, a colofónium alább más néven is szerepel, ez tehát gyantát jelent. :) Egyébként kicsit ismerős is volt, de be nem ugrott volna, hogy a muzsikusokkal kapcsolatban olvastam már valahol. Valamint a párom felhívta a figyelmemet, hogy az ekerészeket csak másképp kéne tagolnom, hogy megértsem. :)
Vajon mi tartozott a divatczikkek, konyhaczikkek, vagy a látványossági czikkek összefoglalásba? Vagy a "költözködési holmi"-ba?
A gyümölcsre öt kategória van, aszerint, hogy befőtt, czukros, friss, déli, avagy aszalt-e. A hús is lehet friss, besózott, füstölt, és páczolt, utóbbi három egyébként ugyanazon a tételszámon szerepel. Külön kategóriába tartoznak a hintók és kocsik szétszedetten, vagy egészben szállítva. Ez egyébként teljesen logikus, hiszen kövezetvámról (tehát, gondolom, útkoptatásról) van szó.
Az "egyéb" kategóriát pedig akkor még így hívták: vegyes czikkek: mind azon tárgyak, melyek e díjjegyzékben megnevezve nincsenek és természetszerűleg az egyik vagy másik tétel alá nem sorolhatók.

Folt. köv.

2010. május 28., péntek

Kislányruha lesz



Végre megtaláltam a turkálóban vett zöld kockás bermuda küldetését.
Önmagában nem sok mindenre lett volna elég, legfeljebb egy gyerek rövidnadrágnak, vagy blúzocskának, valami egyszerű fazonban, de abban mi lett volna a pláne?
Így aztán kezdődött az anyagkeresés, egy jó mintáért, amivel párosíthatnám. Első ötletem persze a sárga kockás, virágos anyag volt, de az sajnos érezhetően vékonyabb, így nem lett volna szerencsés kombinálni őket. Végignéztem a saját és Kriszti gyűjteményét, fehér, zöld, vagy más színű, de kockás, vagy bármilyen hozzáillő anyagért, és bár Krisztihez nem vittem mintát, mégis sikerült egy szuperül passzoló anyaggal visszatérnem. Ezzel:



Nem gyönyörű? Az ehhez hasonló anyagok (és csomagolópapírok, és levélpapírok, és mappák, dossziék, füzetborítók, stb.) felett órákig el tudnék üldögélni, és csak bámulni őket. Szinte történeteket súgnak, ez például nagyon is emlékeztet a Titkos kertre. Kíváncsi lennék arra, aki tervezte. Szerintem nő volt, sőt, egy kedves hölgy. Vajon honnan vette az ihletet? És gondolt-e arra, hogy mi mindenre fogják felhasználni? A magam részéről azt is el tudnám képzelni, hogy a gardróbszekrényem két ajtaját borítsam be vele. De jól mutatna könyvborítóként, kötényként, ülőpárnaként, kis dobozkák borításaként, díszpárnának, és akkor még csak önmagában használnám. De bármilyen elbűvölő is a mintája, a gardróbszekrény keskeny ajtajánál nagyobb felületen nem használnám önmagában, mert akkor meg hol van a kreativitás? De bármelyik saját színével akár egyszerű, sakktáblamintás takarónak is gyönyörű lenne, két keskeny, vagy egy szélesebb kerettel. Vagy pirossal. Vagy narancssárga-sárgával... vagy papucs orrán pamutbojt. :)
De most a meglevő zöld-fehér kockással lesz kombinálva, mégpedig ilyképpen:




Megyek is varrni.

Folt. köv.

2010. május 27., csütörtök

Újabb kockás nadrág




Most, hogy végre kaptam hozzá gumit, újabb kockás gyereknadrág készült el, a Meskára.
Egy másik tervemhez keresgéltem anyagot a várakozó készletek nagy kupacából, és közben bukkantam a kockás ingre, amit (annyi máshoz hasonlóan) jó rég vettem egy turkálóban, a jó anyaga, és mintája miatt, hogy majd varrok belőle egy blúzt magamnak. Mivel most már inkább színesebb darabokra vágyok, és úgyis nemrég varrtam kis nadrágot, nem tettem vissza az inget, és előkerestem a szabásmintát is. Egyik eleje részen egy szakadás, másikon a nem belekomponálható mellzseb nehezítette a dolgomat, de végül megoldottam. A hátából kijött a két hátsó szárrész, meg az övrész, a két elejéből az eleje szárak felső része, a két rövid ujjából pedig az eleje szárak alsó része, amiknek felső ívelt vonala az eredeti ujjavonal. A maradékokból pedig kis, négyszögletes foltok készülnek, apró gézengúzok nadrágjainak javításához.
A gombok leszedése után így szinte csak a gomboláspánt került a kukába, bár gondolkoztam rajta, hogy felajánlom a köz részére, hátha valaki egy érdekes tervéhez pont ilyent keres. Vajon lett volna valaki, akinek kellett volna?


Folt. köv.

2010. május 26., szerda

Tegnap esti szivárvány



A kora esti vihar után, az ablakból kilógva fényképeztem. :) Csak, hogy pozitív oldalát is lássuk a sok esőnek.

Folt. köv.

2010. május 21., péntek

A nap fénypontja

Befejezvén előző könyvemet, az olvasásra váró kupacból kiválasztottam a következőt, Pelle János Casanováját. Fellapozva az elejét, a következő, eredeti, nyomtatott ajánlást találtam benne: Zsuzsinak. Hát, akkor nem kérdés, hogy elolvasom. :)


Folt. köv.

2010. május 20., csütörtök

Ballagási takaró 3. rész

Hát itt tartok:




A kép elkészülte óta kiszabtam az üres helyekre való két adag foltot is. Most újból kirakózás és végtelennek tűnő varrás következik, aztán jönnek az újabb blokkok fényképei...
A nagyobb négyzeteken azért látszanak átlók, mert háromszögekből álló foltokat varrok belőlük, és szétvágás nélkül sokkal egyszerűbb szépen megvarrni őket. Persze ez sem saját ötlet, de nagyon bevált. Sajnos a forrást már nem tudom megadni, de a lényeg, hogy négyzeteket szabunk, berajzoljuk az átlót, a két anyagot színt-színre összefogjuk, és az átlótól kifelé mindkét oldalon varrásráhagyásnyival végigvarrjuk. Csak ezután vágjuk szét az átlón, így a sarkok nem nyúlnak el. Utána már a szokásos lépések jöhetnek: szétvasalás, továbbépítgetés...
A minta így fog kinézni valahogy:





A kép forrása: Davina Thomas 200 blokk foltvarráshoz című könyve. Szédületes színek, minták, blokkok és foltmunkák vannak benne. Sőt egy-egy blokk részletes szabási adatai is, kezdők dolgát roppant megkönnyíti, haladóknak ínyencfalatok vannak benne! Én voltam olyan szerencsés, hogy kis családomtól ajándékba kaptam, aki nem, az a Szalay Könyvkiadó gondozásában megvásárolhatja.

Folt. köv.

2010. május 19., szerda

Gyönyörű, és finom

Régebben felfedeztem már az újpesti Horváth Cukrászdát, ahonnét több, isteni finom tortát szereztem már be, egyszer például, mikor nem sikerült kideríteni az ünnepelt kedvencét, 16 különböző féléből egy-egy szeletet véve rakattam össze egy egészet. Nagy sikere volt.
Most valamiről ismét szóba került a cukrászda, hát gondoltam, hogy megosztom azokkal, akik még nem ismerik. Van honlapjuk is.
Már a galériát végiglapozni is édes bűnbeesés, és akkor még nem is említettem a design cukrászat, a Sugar! részleget. Az ő kínálatukból ízelítő itt.
A képek többet mondanak minden szónál. Nekem legalábbis rögtön kedvem támad nagy bulikat szervezni, és telerakni hatalmas asztalokat ebből a hihetetlen választékból. Nyami!!! :)
Akinek van ráérő fél órája, nézze végig, érdemes!

Folt. köv.

2010. május 15., szombat

Kísérleti lapos kenyér




Ma gyrost sütöttünk, csirkemellből, és a sok zöldségen, no meg a joghurtos tzatziki önteten kívül kedvem támadt valami lapos kenyérfélét, olyasmi tortilla szerűt sütni, mint amilyenbe elvitelre csomagolják a török éttermekben.
Az interneten talált receptek közül ez nyerte el a tetszésemet. Egyébként is ajánlom ezt az oldalt, már itt is sok jó ötletet találtam, elég sok időt el tudok tölteni a receptek alatt ajánlott következő receptekre tovább-tovább kattintgatva.
Ez a kenyér igen egyszerű, liszt, víz, só, olaj, gyorsan összegyúrni, 12 kis gombóccá osztani, majd ezeket kicsit átgyúrva, vékonyra nyújtva, serpenyőben kisütni.
Így néztek ki nyújtás után:






Egy másik változatot is olvastam, a kettő nagyjából abban tért el, hogy az egyikben szárazon, a másikon olajon sütik ki a lepénykéket. Én kipróbáltam mindkettőt, mindegyik jó. A száraz sütés kevésbé füstöl, az eredménye pedig arra emlékeztet, mikor anyukánk tésztát gyúrt metéltnek, apukánk meg el-elvett egy-egy darabot a kisodort, már félig felszelt tésztából, és a vaskályha tetején hirtelen megsütötte mindkét oldalát. Az olajos sütés eredménye kicsit palacsintára hasonlít, meg jó sokat kell szellőztetni közben, és utána. Ilyenek lettek kisütve (a tányéron az alsó szárazon sült, a felső olajon) :





Mindenesetre az egész nem volt macerás, és nagyon jó gyrosokat ettünk. Tessenek kipróbálni! :)

Folt. köv.

U.i.: melegítve mindenesetre a szárazon sült volt finomabb

2010. május 13., csütörtök

Turkáltam




Újabban megint szerencsém van a turkálókkal. Nemrég egy "minden háromszáz forint" akció keretében fogtam ki egy szép, rózsaszín virágbordűrös, fekete szoknyát, amiből Kriszti alkalomadtán gyönyörű táskát fog varrni, meg egy szuper pólót barátnőm méretében, a kisfia egyik kedvenceivel, három klassz kis VW busszal az elején. Marci minden (tömeg)közlekedési eszközért rajong, ha valakit számítógépnél talál, már mászik is fel az ölébe, és közli, hogy "Nézünk villamost", méghozzá visszautasíthatatlan hangnemben. :) A Google képkeresővel órákra le lehetne így foglalni. :)

Tegnapelőtt pedig egy olyan boltban, ahol még nem jártam, találtam egy klassz, zöld-fehér kockás bermudát, amit talán össze is kombinálok a sárga virágos anyaggal, vagy varrok belőle egy újabb kölyöknadrágot




... és egy szép, szoknya-mellény kettőst, amit szintén az anyaga miatt hoztam el, de lehet, hogy végül magamnak lesz egy csinos, virágos ruha belőle. A hosszú szoknya apró virágmintás, a fodra, és a mellény pedig ugyanazokból a színekből egy nagyobb minta, a foltvarrók álma. Az egészért hatszázötven forintot fizettem, és ha megvarrom, legalább a tízszerese árú bolti értéket vált ki. Így kell spórolni, és egyben egyedi darabokhoz jutni.

Íme, mutatóba a mintái (az apró virágos képpel máris elcsajosítottam itthon a monitort) :




Hát nem gyönyörű?

Folt. köv.

2010. május 12., szerda

Ballagási takaró 2. rész



Hát így állunk. :o)
Gyakorlatilag ez a fele takaró. Most szabom a következő kupac kis foltocskát, a másik fele blokkhoz, ugyanezekből az anyagokból.
Utólag meg kell állapítanom, hogy a könnyebbik végén kezdtem a dolgot, mert ezek a blokkok még csak 5-5 foltból állnak, nade a másik minta blokkonként 24 kicsi darab.
Szóval, ha lassabban kerül fel az az adag, az nem a véletlen, hanem a tervező műve...
De türelem, máris belevágtam - szó szerint!

Folt. köv.

2010. május 11., kedd

A mi salátánk + tejfölös lepény

Végre elérkezett a tavasznak az a pillanata, mikor a friss, tavaszi zöldségek már nem a szívemhez kapok/elfordulok árakon kelletik magukat a standon, és így eljöhet a tavasz nálunk gasztronómiailag is hivatalos elismerésének számító első saláta elkészítése (és elfogyasztása). Felváltva a téli csemegeuborka, és anyukám isteni káposztasalátájának idényét.
Összetevői: retek, megmosva, csak a legszükségesebben meghámozva, és vékony karikákra, félkarikákra vágva, a méretétől függően. Azért ne legyen túl vékony, mert akkor a legjobb részét veszti el, a ropogását. A másik ropogós rész a zöldpaprika. Aminél a ropogósságán kívül egy fontos dolog van, hogy édes legyen. Mert elrágcsáltam már életemben elég sok fűszálat, nincs ezzel semmi baj, de ha paprikát eszek, akkor nem akarom ugyanazt az ízt érezni. Szerintem a gazízű paprikán a cukor sem segít, még lecsóban sem, hát még, ha nyers valójában fogyasztjuk. Szóval édeskés paprika. Fél, vagy negyed karikákra vágva, mikor hogy van kedvem, néha rusztikusabban készítem, ilyenkor jó nagy darabokban van minden benne, néha meg türelmesen felvagdosom kicsire a dolgokat, hogy homogénebb legyen a végeredmény.
Végül, de nem utolsósorban, az újhagyma. Ebből is jó darabot karikázok bele, zöldjét, fehérjét vegyesen. Kriszti még friss uborkát is aprít a részébe, de én, finnyás kisasszony, azt sem eszem meg.
Mivel ez a saláta éppen a zöldségek ünnepléséről szól, nem szoktam túlfűszerezni, egy kis só, bors, és mehet is rá a tejföl. Még nem említettem, de pont olyan mértékben szeretem a tejfölt, mint amennyire nem eszem meg a ketchupot, mustárt, tormát, és a majommézet (gyerekszáj, imádom:)). Ez utóbbiak egyetlen esélye nálam, ha valamilyen húsétel, vagy a sütés előtt rákent szósz összetevői (lásd a görög csirkét). Szóval tejföl. Nekem ez a remek tejtermék megfelel virslihez, salátához, főtt kukoricához, parizeres kenyérhez, azt kell, mondjam, szinte bármilyen kajához. Mert ha azt vesszük, a jó kis túrógombóc mellett is helye van, igaz, hogy akkor alaposan megporcukrozva, vagy az egyre jobban elterjedő, porcukros tejföl és háztartási keksz rétegzéséből felépülő, roppant egyszerű, ám roppant finom süteményben. Vagy a tejfölös lepényben, erre lejjebb még visszatérek.
Amíg ezt a kitérőt megtettem, már össze is kevertem a salátát, amihez már csak a finom, friss kenyér hiányzik. No meg, ha éhes is vagyok (nem csak tavaszt ünneplő), akkor pár felkarikázott virsli, meg egy dózis reszelt trappista sajt, mert nem vagyok az a csak zöldséggel jóllakó fajta.
De zöldségek nélkül is hiányosnak érezném az életemet. Biztos ezért van, hogy olyan sokat beszélek össze belőlük. :)

No, akkor még a tejfölös lepény. Szintén a menyecskefejes szakácskönyvből (kincs az a könyv, mondom én). Felejthetetlen, és eltéveszthetetlen recept.
Hat tojás sárgáját kikeverjük hat evőkanál cukorral, majd felváltva hozzákeverünk hat evőkanál lisztet, és hat evőkanál tejfölt. Megjegyzem, ha elég magas a tál, egyben bele lehet borítani mindent, a lényeg, hogy ne legyen porlepte az egész környék. Aztán beleforgatjuk a hat tojás kemény habbá vert fehérjét, óvatosan. Én úgy szoktam gyorsítani a dolgot, hogy egyik tálba rakom a fehérjéket, a másikba minden mást, és a robotgéppel előbb felverem a habot, majd alacsony fordulatszámon összekeverem a többi alkotórészt. Így a habverő fejeket csak egyszer kell elmosni, és a hab eddigre pont annyit pihen, hogy könnyedén kicsusszanjon a táljából.
A kész tésztát kikent, kilisztezett tepsibe borítjuk, (alkalmasint kicsit lenyalakodunk a tetejéről), aztán forró sütőben addig sütjük, míg a teteje aranybarna nem lesz. Egyszerűen, nagy lángon, kivéve az enyémhez hasonló, macerás sütőket; de ezt mindenki maga tudja, ahogy azt kedves névrokonunk, Matula bácsi mondta a Tüskevárban. A felejthetetlen Bánhidi László alakításában még inkább emlékeztet apai nagypapánkra, aki - de meglepő - szintén Matula bácsi volt, és a családi elbeszélések alapján az ő Tutajosa legidősebb unokabátyánk volt, aki sokat nyaralt náluk.
De visszatérve a lepényhez, ha kicsit kihűlt, (és jól kilapult, ne is törődjünk vele), nagy kockákra vágjuk, és tálalhatjuk is. Önmagában is teljesen megállja a helyét, de persze mogyorókrémmel, vagy bármilyen lekvárral is kitűnő, sőt, múltkor a rakott palacsinta mintájára baracklekvárral és darált, cukros dióval ettem, isteni volt. Érdemes kipróbálni!

Folt. köv.

2010. május 10., hétfő

Foltosoknak foltos bögre



Csak egy rövid bejegyzés, ha már Zsuzsi említette a nekem festett bögrét is, ami milyen is lehetne más, mint foltmintás. Még öltések is vannak rajta!


Íme:

Folt. köv.

Piros kockás gyereknadrág




Most egy kockás gyereknadrág, a Meskára. Egy, már fenn levőről kérdezték, hogy készül-e más méretben is, mert egy számmal nagyobb a lurkó, akinek kéne. Hát már hogyne készülne! Bármilyen gyerekruhát nagy lelkesen megvarrok, ebben már, ahogy a bemutatkozásban is olvasható volt, nagy a gyakorlatunk.

Amikor az anyák-napi terítőkhöz vadásztam anyagot, egyúttal ehhez is kerestem valami jó, vagány, piros kockásat. Találtam is egy kellemesen puha, nyárra sem túl vastag flanelt, amiből jó nagy, oldalsó farmerzsebekkel el is készült a kívánt darab.



Na, máris felteszem a Meskára is, hadd vigye a kedves megrendelő! :)


2010. május 9., vasárnap

Jó reggelt csésze

Ezúttal nem a varrósarokban, hanem házon kívül, a MadeByYou-ban, a Királyi Pál utcában, ahol egy személyre szóló kávéscsészét festettem a páromnak, születésnapjára.
Így sikerült:




Ha nem lenne egyértelmű, egy napszemüveges villamost ábrázol a kép. :) Így utólag, jobb lett volna háttérszínt festeni, vagy az egészet kontúrozni, de erre most sajnos nem volt időm, mivel csak egy alkalmam volt rá, az üzlet hétköznaponként délben nyit, párom pedig kettőkor végez a villamosvezetői tanfolyamon, és meglepetésnek szántam az ajándékot.

Nem ez volt az első saját kézzel festett csészém, Dóri barátnőm már tavaly megfertőzött ezzel az újabb, szeretni való kézműves technikával. Akkor, első nekifutásra egy tarka négyszögekből álló bögrét foltoltam (ecsettel) Krisztinek. Meg kell, mondjam, azzal is igen elégedett voltam, bár azért utólag mindig szívesen belenyúlnék még egy kicsit az egyszer már késznek nyilvánított műveimbe. De hát, ettől egyedi! :) Magad választod ki a kedvedre való formát a zavarba ejtően bő választékból, de ha mégsem találnál olyant, mint amire vágytál, időnként van agyagozás foglalkozás is náluk, akkor elkészítheted a festendő formádat is teljesen egyedire. Beülhetsz festeni egyedül, vagy csoportosan, akár egy szülinapi parti keretében, de haza is viheted a kerámiádat, meg a kiválasztott festékeket, aranyos, kicsi, betétdíjas tégelyekben, és úgy osztod be az idődet, ahogy szeretnéd. Arra azonban gondolj időben, hogy a megfestett darabot még ki is kell égetni, amire néhány napot rá kell számolni, így legalább az átadás előtt egy héttel érdemes betérned az üzletbe. A honlapon már előre utánanézhetsz a használható technikáknak, és tudnivalóknak (a galériában igazi gyöngyszemekre bukkantam), de a lányok a helyszínen is nagyon segítőkészek, bármit szívesen megmutatnak, tanácsot adnak, sőt, megkínálnak egy teával, vagy limonádéval is, amit bizonnyal értékelni fogsz, hiszen a festés nem öt percet vesz igénybe. Ha mégis nagyon bénának tartod magad, vagy az elképzelésed bonyolultabb, mint amire magad vállalkoznál, szívesen segítenek a kivitelezésben is, a honlapjukat idézve: "terveddel fordulj hozzánk bátran, mi szívesen elkészítjük számodra... persze, csak ha biztosan nem Te magad szeretnéd mindezt megfesteni"
Szóval, élmény, kreatív foglalkozás, és egyedi ajándék egyben, és az ára sem több, mintha készen választanál valamit egy ajándék boltban. Ja igen, a kiállított kész darabok is megvásárolhatóak.

Tehát menjen, és fessen mindenki, aki teheti, előbb-utóbb én is visszamegyek, a következő személyre szóló ajándékomat létrehozni!

Nyami nyami

Mit is mondhatnék?

Megint elgyengültem... :o)

Míg más cipőket vásárol, ruhákat, lakberendezési cikkeket, hogy a pasik autós és elektromos cuccairól ne is beszéljünk, addig én, mint rendes (csőlátású) foltvarró mi mással is eshetnék vásárlási mániába, mint a foltos újságokkal. Igaz, hogy az áruk horribilis (legalábbis az átlagfizetésekhez, mint az enyém is), de ha mégis rájuk szánom azt az összeget, a felemelő érzés, amit a nézegetésük okoz, talán megéri. Ezek nem kerülnek a szekrény mélyére, mint más boltkórosok szerzeményei - nem, nem. Ők (!) a saját polcukra kerülnek, ahonnan időről időre előkerülnek, és további esztétikai élményeket okoznak.

Külön hasznukról egy egy kívánságnál, vagy ajándékötlet keresgélésnél már nem is szólva.

Hát csak gusztálja, akinek egyezik az enyémmel az ízlése!

Némi kóstoló:









Ó, ezek a színek!!!!

Én a minél tarkább, annál jobb elvet vallom foltolásnál, a piros élénk árnyalataival, és a farmerszínekkel könnyű levenni a lábamról.

Napokig nézegetem őket még, mielőtt beköltöznek a polcra, de most megyek varrni!


Folt. köv.










2010. május 5., szerda

Ballagási takaró 1. rész

Ahogy nálunk készül egy takaró... ez folytatásos bejegyzés lesz, mert munka mellett sajnos túl kevés idő jut a varrásra.
Ez a takaró a ballagós unokaöccsnek lesz, kissé megkésve, de már kiegyeztünk az átadásról. Átkereszteltük érettségi ajándéknak, így kitolódott a határidő, mire a szóbeli vizsgáknak is vége lesz. Huhh... Viszont remélem nem nagyon nézi a blogot, mert akkor végképp oda a meglepi! Persze addig sem marad takaró nélkül, hiszen ez már csere lesz egy néhány éve varrott helyett, amit ki merészelt nőni, és bolyhosra koptatni, felháborító. :)
Az én receptem úgy kezdődik, hogy végy 10 kockás férfiinget a turkálóban, lehetőleg fiús színekben (azaz kék, és passz). Na jó, előbb persze nem árt, ha van egy terv, legalább a mintát illetően. :o)



Aztán jön a vagdosás minden mennyiségben... Jelen takaró kétféle mintájú blokkból tevődik majd össze, amiből ez az adag foltocska az egyik minta 32 blokkja. A családot szoktuk néha adatokkal terrorizálni, ez itt 160 darabka.



Nem mindig készítem szétválasztva a többféle blokkot, de mivel a másik fajta egy összetettebb csillagminta lesz, a keveredések elkerülése végett, és mert nagy tételekről van szó így is, most ez lett a stratégia. Valami oszd meg és uralkodj dolog. :o) De az is lehet, hogy csak rendszermániás vagyok varrásügyben.
Aztán jön a kedvenc (pontosítok egyik kedvenc) részem, kirakózni a földön (ezt a térdem annyira nem szereti, de ha csak ott van elég hely?!). Én nagyon tarkán szeretem a foltosokat, ezért igyekeztem a kis középső négyzeteket minél több variációban párosítani a keretekkel. Egy alapelv volt, lehetőleg a sötétebbek világosabbal kerüljenek össze.
Néhány blokk már összevartan feszít a sarokban.



Most aztán berreghet a varrógép, míg a többi is utoléri azt a párat! Majd akkor folytatódik a helyzetjelentés! Vagyis:
Folt. köv.

Lyoni csirke

Hétvégén új csirkereceptet próbáltam ki, a kedvenc szakácskönyvemből. Ez az anyukánktól lenyúlt, A család szakácskönyve, aminek a jó recepteken kívül nagy előnye, hogy minden recept címe mellett rajzolt menyecskefejek számával jelzik, hogy mennyire kell tapasztalt szakácsnak lenni az elkészítéséhez. De nézhetnénk úgy is, hogy hány szakács kell hozzá, ha mindegyik kicsit ért valamihez a konyhában. Egyébként ennyi év tapasztalatával a hátam mögött már nincs szükségem a nehézségi fok ismeretére, de viccesek a fejecskék, mivel Réber László rajzolta őket, akinek a rajzairól ráadásul Janikovszky Éva könyvei jutnak az eszembe, már ezért is felvidítanak.
Szóval a recept: 1 evőkanál vajon üvegesre párolunk egy evőkanál (én inkább egy fejnyi) reszelt vöröshagymát. Rátesszük a 1,5 kilónyi, feldarabolt csirkét (én két egész csirkemellet használtam, kicsontozva, felcsíkozva), megsózzuk, és nagyon kevés vízzel puhára pároljuk. Aztán beleöntünk 2 dl tejfölt, néhány percig együtt pároljuk, végül belekeverünk fél citrom levével elkevert 2 tojássárgáját, amivel már nem forraljuk, csak melegítjük, nehogy a tojás összekapjon. Rizzsel tálaljuk.

Nos, ez mindössze egy menyecskefejes recept, és szinte tökéletesen sikerült is végrehajtanom, és ha valaki azt hinné, hogy a végén felforraltam véletlenül, hát téved, mert gyönyörűen belefőztem a tojásos löttyöt, takarékon. Azt csak egy viccbeli szőke nő-fejjel jelölt recepttől várhatnánk el, hogy azt is írja elő, hogy a végén zárjuk el a gázt. Lezártam a sütőt, ahol a rizs párolódott, lezártam a gázt a másik fazék alatt, amiben két csirkecombot főztem egy olasz szószos, tésztás egytálételhez, és nem zártam le a lyoni csirke alatt, majd mint aki jól végezte dolgát, bevonultam a szobába. Előbb kellemes illatok szálltak be, azt hittük, kintről, a nyitott ablakon át, aztán a párom megjegyezte, hogy valaki odaégette az ebédet, és aztán kimentem a konyhába, és rájöttem, hogy én. Nem volt menthetetlen, de ezek után az odasületlen részek is úgy néztek ki, mintha valami bizarr tojásos nokedlit főztem volna, nokedli helyett csirkehúsdarabokkal. De, finom volt. :)
Szóval bárki bátran kipróbálhatja, ha változatos csirke elkészítési módra vágyik. Ja, igen, a recept négy személyre szól.


Sőt, ugyaninnen még egy, hamarjában, amit még sose rontottam el. :)
Ez a görög csirke, amihez két csirkét számol négy főre, amiket egészben hagyva belül megsóz, majd kívülről megkeni az alábbi mártással, és roston, vagy sütőben 25 percig párolja, majd megfordítja őket, és ugyanezt elvégzi a másik felükkel is. Mi annyit szoktunk variálni, hogy feldaraboljuk a csirkét, és a csontos felével lefelé lerakjuk a tepsibe, így nem kell forgatni, csak megkenni, és megsütni. Ha kicsit elsokalljuk a mártást, akkor még kockára vágott krumplit is szoktunk a tepsibe tuszkolni, és arra öntjük a maradékot, így egyben kész a köret is, de krumplipürével is nagyon jó.
A mártáshoz pedig megint csak hagymát kell reszelni, amiről ennek a receptnek az első kipróbálása előtt nem is gondoltam, hogy rosszabb, mint apróra felvágni, de mégis. Tehát, egy nagy fej vöröshagymát lereszelve megpirítunk pár kanál olajon, majd hozzáteszünk egy kis doboz paradicsompürét, 2-3 gerezd tört fokhagymát, kis cukrot, sót, 1 mokkáskanál mustárt, és 1 evőkanál borecetet (amit egyelőre csak emiatt a recept miatt tartok itthon), és kevés vízzel, lefedve, lassú tűzön kb. 15 perc alatt mártás sűrűségűre forraljuk.

Jó étvágyat! :)

Folt. köv.

2010. május 3., hétfő

Pályáztunk

Addig is, amíg elbírálják, itt közzé tesszük, mivel is pályáztunk (az utolsó pillanatban) a Retextil Alapítvány RE-FORM című, újrahasznosítási témájú kiírására.
Egy rövid e-mailváltás során tisztáztuk, hogy a foltvarrás tökéletesen belefér a feltételekbe, így beküldtük egy virágrátétes farmer falvédő, és a kedvenc pólóimból nekem reciklált nadrág, és zöld-narancs póló képeit.
Ezeket a színes pólókat még akkor hordtam, mikor irodavezetősködtem a Bátor Tábor Alapítványnál. Oda teljesen jól passzoltak, kedvencem volt a piros-sárga csíkos hosszúujjú, a rövidujjú, világoszölddel kombinálva, abban mindig úgy éreztem magam, mintha szökevény manó lennék az amerikai filmek északi-sarki játékgyárából. De ezek az idők elmúltak, és egyébként is, ezek a pólók folyton összemennek a mosásban, megveszel egy hosszúujjú, nadrágba tűrhető derekút ősszel, és tél végére háromnegyedes ujjú, épphogy csak derékig érő lesz belőle, hiába akármilyen alacsony hőfok a mosógépen.
No de sebaj, akkor vágjuk még kisebbre! :) Krisztitől azt kértem tavaly névnapomra, hogy foltoljon belőlük anyagot egy laza, játszós nadrághoz. Meg is tette. Én meg megvarrtam a nadrágot, ami aztán sikeresen debütált egy nagyon klassz, hajnali fél négyig tartó Activity partin.






A kétszínű póló



pedig azért készült, mert egy szín nekem kevés, és így lett a kettőből egy. Vagyis a kettőből kettő, merthogy miután a pólókat egymásba húzva szétszabdaltam őket, és összeállítottam magamnak a képen is látható szépséget, a kieső darabokat is összevarrtam, lesz, ami lesz jelleggel, és egy klassz, ezzel ellentétes színezésű, csak ujjatlan darab lett belőle Krisztinek.


A farmer falvédő





egyik kedvenc technikámmal készült, a blokkonként lesteppelt, és így összeállított, ráadásul minden varrásnál kirojtozott módszerrel. Eredetileg ezzel kis szütyőkéket láttunk Kriszti egyik könyvében, és varrtunk is belőle jónéhányat,



de most nagyobb fába akartam vágni a fejszémet, és egy, a Meskán eladott, fiús falvédőnk párjaként, meg akartam ezt varrni, lányos változatban. Kriszti hősiesen kiszámolta, és kiszabta, sőt, felrátételte



a hozzávalókat, én meg lesteppeltem, összevarrtam, és egy fél napig vagdostam a ráhagyásokat. Majd kimostam; szigorúan egy paplanhuzatban, különben felér a szilveszteri konfettivel, vagy a karácsonyfa tűleveivel a kihulló szálak tömkelege, és még hónapok múlva is kerül elő a mosógépből. A végén jön a legfárasztóbb rész (vagy az a vagdosás?, nem is tudom eldönteni), mikor a kimosott darabból a fürdőkádban, a körömkefével még kisikálunk egy kisebb rongylabda megtöltéséhez elegendő szálacskát. Aztán a falvédőt kiterítjük száradni, és valami pálcikaszerű tárggyal kipiszkáljuk a keféből a sörtéi közét teljesen kitöltő szöszt. Ez egy újabb maréknyi anyag lesz, komolyabban el kéne gondolkodnom azon a szöszlabdán. Jó lenne a jövő évi recikling pályázatra.

Addig is, ha egy újabb, érdekes pályázatot alkalmasabb időben találunk meg, előre is szólni fogunk, hátha valaki pont itt talál rá.

Folt. köv.

2010. május 2., vasárnap

Anyák napi terítők

Nem tudom, ki hogy van vele, de én odavagyok a turkálók lakástextil részlegéért.
Olyan kincseket találni ott, hogy még! Már ágyneműt is szeretek összeválogatni, egymáshoz illő, bár nem egy garnitúrából származó darabokat, vagy dupla ágyra való huzatot találni jó mintával, amiből simán varrhatok egy normál ágyneműre való teljes készletet, és még marad is belőle foltosnak.
A kedvenceim azonban a következőhöz hasonló érdekességek, amelyekből minden egyes darab felér egy kis foltvarró egységcsomaggal, mert egy-egy minta több léptékét, vagy változatát vonultatják fel.
Ezt a tulipános szépséget is eredetileg ágyneműnek választottam ki, de a megvarrása váratott magára, és mivel van elég váltás ágynemű huzatom, ez most más felhasználásra került, anyukám kis asztalára készült belőle pár terítő.
Első blikkre egyszerűen akartam megoldani, ahogy a nagy virágos változatnál ebben is maradtam, és volt tervem még a közepes virágokból egy kétsoros, függőleges futóra is, mikor Kriszti mondta, hogy anyukánk foltosat szeretne.





Így áttértem a legkisebb, kockással kombinált mintára. A 3x3-as egységei ideális blokknak látszottak a terítő méretéhez, bár meg kell, hogy mondjam, a minta tervezője nem centiméterben dolgozott. A minta valamelyik színével akartam kombinálni, így elmentem fehér, vagy levélzöld vásznat vadászni, végül persze mindkettővel felpakolva tértem haza. A sárgát kihagytam, mert a kockás részben sok van belőle, és a 3x3-as blokkokat is úgy szabtam ki, hogy a fehérrel kombináltba több kockás, a zölddel kombináltba pedig több virág kerüljön.





Amikor már megvarrtam a csíkokat, kedvem támadt volna a kétfélét kombinálni, és ahhoz már jó lett volna néhány sárga négyzet is. Ahogy Kriszti mondta, mikor elmeséltem neki, foltvarró "betegség", menet közben azon agyalni, hogy hány másféle módon lehetne még variálni, amit varrunk.





De a lényeg, hogy időre elkészült mindhárom terítő, és még maradt is csomó virágos anyag, úgyhogy most már azon gondolkozom, mit varrjak belőle, ami felkerülhet a Meskán a boltunkba.






Addig is, míg kitalálom,

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT MINDEN ANYUKÁNAK!!! (No meg az apukáknak, mi ugyanis évek óta egyszerre apák napját is tartunk ilyenkor)




Folt. köv.

2010. május 1., szombat

Csak úgy tarkaság

Bátyánk fia ma elballagott (igen, ahogy mondani szokták, "Még csak most született...!").
Egy vidám képsor, érdekes metafora az érettségire (és a "nagybetűs ÉLET"-be) bocsátott ifjúságra (bár belátom, hogy az ötlet nem környezetbarát)(viszont mutatós):






Folt. köv.